Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Nagy József: Hámán Kató

is. Az uradalom határában élő falvak dolgozó népe kénytelen volt olcsón eladni munkaerejét, nagyrészük pedig vándorbotot vehetett a kezébe, s az ország más részén kereshette kenyerét. Hámán Kató szülei nem sokáig bírták ezt a nyomorúságos helyzetet. Pár éves volt, amikor édesapja váltókezelő lett a MÁV-nál, s Hatvanba költöztek. Ez az állapot sem volt ugyan sokkal rózsásabb kompolti helyzetüknél, de legalább az állandó létbizonytalanság ezzel megszűnt. Itt teltek el Hámán Kató gyermekévei. Ö maga egy beszélgetés alkalmával azt mondta: „Nem is tudom volt-e gyermekkorom" — s valóban a földesúri Magyarországon különösen a falusi gyerekeknek nem volt gyermekkoruk. Később a Horthy-korszak idején visszatekintve a maga életére és a falusi asszonyok helyzetére, azt írja a Nőmunkás című lapba: „Falun a szegényember gyermeke előtt hamar megnyílik az élet, korán felnőtt lesz, mert segíteni kell a család eltartásában. Előbb úgy, hogy gondozni kell otthon a kisebbeket, aztán meg úgy, hogy maga is elmegy napszámba. Én is ezt csináltam" [11. A váltókezelői fizetés is elég szűkös jövedelmet biztosított, különösen, hogy jött a többi gyerek is: Mária, András, Antal. A szolgálat, leteite után a kaptafát és árat is elő kellett venni Hámán Jánosnak, hogy a szűkös jövedelmet kiegészítse. A kis konyhában pedig, melv egyúttal műhely is volt, mindig voltak szomszédok. Ki valamilyen munkára várt, ki csak időtöltésből jött, beszélgetni. A Hámánékhoz járó szegény emberek pedig elégedetlenek voltak a rendszerrel és örültek, hogy olyan helyre mehettek ahol nyugodtan kibeszélhették magukat, nem kellett attól tartaniuk, hogy beszédükért a csendőr elfogj a őket. Édesapja újságolvasó ember volt, aki szegénysége ellenére mindig járatott újságot és az újságban olvasottakat meg is vitatták. így Hámán Kató lényegében már a családi tűzhely mellett megismerkedett a társadalmi ellentétekkel. Természetesen ez nem valami tudatos megismerés volt, de már itt meglátta, hogy vannak szegények és gazdagok és a vagyonosak sokkal könnyebben boldogulnak az életben mint a szegények. Ezt kellett tapasztalnia az iskolában is. A szegény gyerekek hátrább ültek a padokban és saját maga is tapasztalhatta, hogy a szegény gyereknek sokkal többet kell tanulni ha jó eredményt akar elérni, mint a gazdagnak. Volt pedig odahaza is munka bőven. Segítenie kellett beteges édesanyjának a háztartásnál, vigyáznia kellett kisebb testvéreire és mindemellett már gyermekkorában is arra gondolt, hogy anyagilag segítse szüleit. Több gyermekkel együtt lejárt a Zagyva partra, ahol fűzfavesszőt gyűjtöttek és azt kosárfonóknak adták el. Az elemi elvégzése után pedig már komolyabb munka következett. Mint serdülő lány tavasztól—őszig a cukorgyáros Hatvany-Deutschok birtokán dolgozott. Hámán Kató azonban nem nyugodott bele helyzetébe. Tovább akart tanulni és szorgalmasan gyűjtötte a filléreket, hogy beiratkozhasson a polgári iskolába. Közben édesanyjának is sikerült elhelyezkednie és így anyagi helyzetük átmenetileg megjavult. Részben szülei segítségével, részben saját erőből hozzákezdett a polgári iskola elvégzéséhez. Miután elvé348-