Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A Habsburg-segítség szerepe Eger vár 1552-es védelmében

met császári zsoldosok a hatalmas török sereg láttára annyira megrémültek, hogy szeptember 4-én éjjel a Tiszán át mindnyájan megszöktek a várból [40]. Az idegen zsoldosok pénzért és megélhetésért harcoltak, az egriek azonban otthonukért, családjukért, a maradék hazáért. „Kár Szolnokért — írják Kassáról —, mely nagy veszteség, de elviselhetőbb lesz, ha Eger megmenekül, amelynek megvédésétől függ ennek az egész országrésznek a sorsa" [41]. Szeptember második hetében a Szolnok elestét követő napokban a két török sereg megindult Eger ostromára. Eger védői arra ébredtek, hogy azok, akiktől segítséget vártak, sorsukra hagyták őket. Mekcsei másodkapitány szeptember 6-án húgához írt búcsúlevelében ezeket írja: „minden nap fejünkre várjuk a súlykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók. Immár rajtunk a szer, mert azt nekem hidd: ez az én utolsó levelem... elválik a mi dolgunk tizenötöd napig" [42]. Ebből a levélből az is kiderül, hogy maguk a várkapitányok sem remélték, hogy Eger várát a roppant török sereg ellenében két hétnél tovább tudják tartani, ha királyi felmentő sereg nem érkezik. A török kezdetben nem sokra becsülte Eger vár védelmi képességét. Diadalmámorában azt képzelte, hogy hatalmas tömegének puszta megpillantása is lefegyverzi a vár őrségét, s vagy megszöknek, mint a szolnokiak, vagy megadják magukat. Midőn Achmet pasa Tihamérhoz érkezett, innét egy levelet küldött a várba, melyben az őrséget kérés, igéret és fenyegetés mellett a vár feladására szólította fel. A felhívó levél fenhéjázó modorban szólott a parancsnokokhoz: „hogy a hatalmas Szolimán serege előtt hódoljanak meg, melynek már eddig egymásután meghódolt Temesvár, Lippa, Csanád, Szolnok, a Körös és Maros, a Tisza és Duna közti vidék, úgy Drégely, Szécsény s más várak az Ipoly folyóig. Gondoljátok meg, hogy a leghatalmasabb uralkodónk kegyét úgy fogjátok kiérdemelni, javaitokat és szabadságotokat biztosítani, ha alázatosan meghódoltok. Különben a legyőzhetetlen sereg áldozatául fogtok esni" [43]. Az egri vitézek azonban egymás között közakarattal elvégezték, hogy „várfeladás felől ki csak emlékeznék, vagy fő, vagy község érte megöletnék." Achmednek ezt a levelét Dobó szeptember 10-én Vass Miklós várbeli apród jávai felküldte Bécsbe az egri püspökhöz saját levele kíséretében, melyben értesítette, hogy a török Eger várát megszállotta, s kérte, hogy a leveleket juttassa el a királyhoz és tőle eszközöljön ki segítséget. Dobó tevékenysége egyrészt a török rohamok bátor visszaverésére összpontosult, másrészt — már csak a várőrség bátorságának s bizalmának a fenntartása érdekében is — az ostrom folyamán a külső segítség, a felmentő sereg kieszközlésére. Ferdinánd azonban csak annyit tett, hogy a felvidéki főurakat s megyéket buzdította, hogy saját érdekükben is siessenek Eger megmentésére. A körülzárt vár kapitányait és védőit pedig kitartásra, állhatatosságra buzdította, és Ígérgette a segítséget (,.ad constantiam hortatur, auxiliumque promittit") [44], De hiába fordult a király Móric szász fejedelemhez is, — hivatkozva a szarvaskői várnagy jelentésére, hogy ti. milyen „nagy gondban és ve330-