Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: „A bor" szerepe a magyar dráma fejlődésében. (Részlet egy készülő Gárdonyi-tanulmányból)

téből ered. Mégis azt kell mondanunk, bogy a kor paraszti életének irodalmi ábrázolásában Gárdonyi tett egy lépést előre. A szabadságharc után. — amikor elintézettnek vélték a parasztság sorsát, — a magyar irodalomban eluralkodott egy kiszínezett parasztkép, amely szerint minden paraszt becsületes, szabadsághős, a civilizációtól meg nem rontva él a természet ölén. A kor parasztábrázolói — Jókai, Mikszáth, Baksay, Gárdonyi — sok mindent elmondtak a parasztról, de azt nem ábrázolták, hogy ez a paraszt szenved is a társadalmi igazságtalanságok miatt, hogy kivándorol Amerikába, s fel is lázad a magasabb munkabérért. A parasztábrázolás ilyen alakulásának a politikához igazodó közízlés volt az oka. A politika, amely a fejlődő kapitalizmussal volt elfoglalva, nem sokat törődött a faluval, s belenyugodott a változhatatlan derűs képbe, amelyet a boldog parasztságról szőtt illúziók alakítottak ki. Az irodalom pedig — éppen a feltörő kapitalizmus embertelenségei láttán — a faluban a tiszta, egyszerű életmód színhelyét látta. Talán csak Tolnai és Petelei zavarták meg ezt a derűsi képet. Jókainál a paraszt mindvégig megmaradt a derűs patriarkális együttélés szelíd tagjaként, aki az úri világ tartozéka, alkalmazott, akit illett néha észrevenni. Mikszáth Kálmán volt az, aki bemutatta az úri világtól függetlenül létező paraszti életet. A tót atyafiak és A jó palócok hangját Gárdonyi folytatta, és amint Az én falum is bizonyítja, nem is akárhogy. Gárdonyi parasztjai sem lázadnak a társadalmi igazságtalanságok ellen, belenyugodva a megváltozhatatlanba mindennapi életüket élik. Az író együttél parasztjaival, akik szívesen fordulnak hozzá ügyes-bajos dolgaikban. Ez a közelség, ez az együttélés adja meg Gárdonyi parasztábrázolásának értékét. Mikszáth szemléletétől abban különbözik, hogy jelentősebb az együttélésből fakadó megfigyelés, alakjait kivetkőztette a romantikából, lelkiéletüket jobban árnyalta, jelentőset lépett előre a paraszti egyéniség önállósításának útján. Móricz Zsigmond, aki minden megelőző parasztábrázolás összegező je volt, — beleértve Tömörkény erőteljesebb parasztábrázolását is — elismerően nyilatkozott Gárdonyi pszichológiai törekvéseiről. Szerinte Gárdonyi parasztjai az első parasztalakok a magyar irodalomban, akik már lelki életet élnek [21]. A kortársi drámairodalomban is sajátos helyzetet találunk. Rákosi Jenő kiváló színpadtechnikája dicsérhető, amit modern drámájában a Magdolnában is észrevehetünk. Herczeg Ferenc műveiben a szolgabírók és huszárhadnagyok világából is a franciás technika csillan elő. Ibsen és Hauptmann hatása alig érezhető, csupán Szemere Györgynél, Ferenczy Ferencnél (Rab lélek) figyelhető meg, s az induló Lengyel Menyhértnél jelentkezik. Talán Gárdonyi és Szemere analitikus, naturalista technikája figyelemreméltó, de naturalista technikával megírt, a társadalmi hétköznapokat bemutató darabok közül A dada volt az egyetlen komoly kísérlet e korban a modern dráma megteremtésére. Móricz Zsigmond színműve, a Sári bíró sem hozott sokkal többet Gárdonyi színművénél [22], Majd Barta Lajos szólaltatja meg a földosztást követelő parasztokat (Parasztok) és az ,,állami hivatalok" felé áramló elszegényedett 317-