Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

Indulsz Tokajnak Édenébe, stb" [92]. És ezután elérkezik a végzetes nap: 1794. december 14., amely véget vet a mester 1795 előtti mindennemű ténykedésének. A továbbiakban persze az lenne a fő kérdés, hogy a felsorolt személyekhez írt levelek Dayka-vonatkozásai esetleg kiknél váltanak ki és főleg milyen visszhangot; valamint Kazinczy propagáló tevékenysége nyomán a kor írói társulásai, irodalmi, esetleg nyelvi vonatkozású vállalkozásai mennyire tartják számon Dayka személyét. A kérdés első részére adandó válasz röviden ez lehet: Az idézett levelek Dayka-vonatkozásai úgy látszik, teljességgel visszhang nélkül maradtak; vagy legalábbis kallódnak az esetleges, feltehetően jelentéktelen reflexiókat tartalmazó válaszlevelek. így tehát Kazinczy tevékenysége etekintetben különösebb eredményt nem hozott. Ami pedig a továbbiakat (feltett kérdésünk folytatását) illeti, megjegyzendő, hogy az Orpheus hasábjain érthetően széles fórumot kap Dayka, s tudjuk azt is, hogy 1791-ben (Batsányi híradása szerint) a Kassai Magyar Társaság tagjainak névsorában is szerepel neve, méghozzá olyan kiválóságokkal egysorban, mint Verseghy, Virág, Szentjóbi Szabó, Földi, Aranka stb. [93]. Kármán vállalkozásánál viszont már szóba sem kerül személye. Az Aranka-féle Erdélyi Magyar Nyelvmivelő Társaság irataiban sem említik nevét, a jakobinus per zajlása idején, valamint a mozgalom bukása után érthetően hallgat az írás mindenféle irodalmi kérdésről. Maga Dayka is Ungvárra vonul, sorsa a teljes elszigetelődés lesz, 1796-ban pedig meghal. Ismerősei a szeretett mesternek a szomorú esetről még csak hírt sem adhattak. JEGYZETEK 11] L.: erre vonatkozólag: Gálos Rezső: Bessenyei György életrajza. Bp., 1951., 362—366.; Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós, Bp., 1954., 527—533., Bán Imre: Apáczai Csere János. Bp., 1958., 541—560.; Bessenyei utóéletének részletes taglalását adja Némedi Lajos: Bessenyei utóélete (I. 1772—1790) c. tanulmányában. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1961. 355—390. [2] Újhelyi Dayka Gábor versei, öszveszedte s kiadja barátja, Kazinczy Ferenc Pest 1813. [3] A magyar irodalom története 1849-ig (szerk. Bóka László és Pándi Pál) Bp., 1957. 284. [4] Benkő Loránd: A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában. Bp., 1960. 310—312. [5] U. o. 312, [6] A generális szeminárium szelleméről 1.: Mihályfi Ákos; A papnevelés története ési elmélete. Bp., 1896. 260.,272. [7] Mindenes Gyűjtemény 1790. IV. 88. [8] U. o. 87—88. [9] U. o. 88. [10] U. o. [11] U. o. 89. [12] U. o. 88—90. [13] Újhelyi Dayka Gábor versei, öszveszedte s kiadja barátja, Kazinczy Ferenc Pest, 1813. [14] Kazinczy Ferenc válogatott művei I. Bp., 1960. 91. 304-