Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

közül is kiválik, de legalábbis egyiknél sem alábbvaló. Alkalmas a tudományokra, tetszés szerint fejleszthető, csak egyszer kezdjünk már hozzá a kiműveléséhez. „A tudományoknak anyai nyelvünkön való öregbítésre sem alkalmatlanabb a mi nyelvünk a francia, német és anglus nyelveknél, csak hogy kezdjünk hozzá, csak hogy ne sajnáljuk fáradságunkat. . . Melyik európai csínos nemzet dicsekedhetik azzal, hogy egyszerre mindjárt a lett, ami most, hogy mindjárt elérte mostani tökéletességét?" [81] Decsy gondolatait már Bessenyei első röpiratában megtalálhatjuk. Azóta mindenki a nyomában jár, még ha nevét meg sem említi. Báróczy is megismétli a Magyarság gondolatait, de a maga tartózkodó, megfontolt, komoly stílusában. (Decsy talán a nagyobb népszerűség kedvéért hajlandó a túlzásokra is.) Szükségesnek tartja hangoztatni, hogy a magyar „minden európai nyelvektől különbözik, szűz nyelv és még egyikkel sem sógorosodott öszve. Tulajdonságaira nézve sem alábbvaló akármely európai csinos nyelveknél és mindenféle indulatoknak kinyilatkoztatására alkalmas." A magyar imádság szavai hét egeken is által hatnak, Péczeli, Faludi, Báróczy művei „teljesek a szép nemet édesgető s a szívnek legbelsőbb rejtekeig is béható, drága, magyar szókkal." Végül Decsy egy igazán kétes előnyét említi nyelvünknek és hozzá egyáltalán nem restelkedve: „egy nemzet sincs a kerek ég alatt, amely cifrábban s rettenetesebben tudna a magyarnál káromkodni. A magyar káromkodó nyelvnek rettentő hangjától még az oktalan állatok is megborzadnak." Bizonyára tetszettek a kor magyar nemesének az olyan kijelentések is Decsy írásában, hogy „mind a kígyó Évának megcsalásában, mint isten az engedelmetlen első két embernek Paradicsomból való kiűzésében magyar nyelven beszéltek" [82]. Az ehhez hasonló akart naivitásokért mond Kazinczy szigorú bírálatot Decsy népszerű könyvéről. Szerinte a Pannóniai Féniksz „józan okosságot és logikát káromló. . . charlataneriával teljes" könyv. Szerzőjétől „szenvedhetetlen dolog", hogy „a nemzetet oly bolondnak, oly járatlannak véli, hogy előtte impune bolondoskodhatik" [83]. Decsy és mások naivitását, túlzásait nagy lelkesedésük és jószándékuk menti. Sorolni lehetne még az ábrándos összehasonlító „nyelvészek" érveit nyelvünk kiválósága mellett. Egyet idézünk a sok közül, Az igazi hazafi szerzőjét, aki szerint „Még az idegen nemzetből való fő hadi tisztek is. . . bámulással csudálják,. . . azt, hogy nincsen a magyar nyelvnél a hadi igazgatásra is hathatósabb nyelv, mert csak egy magyar kapitány szájából származott Rajta elégséges arra, hogy egy török tábort eloszlasson" [84]. A Graeven-huszárezred is azzal kéri a felséges haza tekintetes statusait és rendeit a magyar vezényleti nyelv bevezetésére, hogy „Nem kevéssel mozdítaná az is elől a hadi szolgálatot, ha a közönséges szolgálat rende és parancsolás magyar nyelven folytattatnék." A német nyelvet „hazánk kedves magzati" „nehezecskén" tanulják meg. A meg nem értés miatt elkövetett hibákért viszont keményen megbüntetik az ezredben a magyar katonákat. Némelyek bánatukban már hazájukból is megszöktek örökre. Ha háborúra kerül a sor, a frissen összeszedett 235-