Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Az „egri név". (Egy szólásunk eredete és értelmezése)

Az Elnyerte az egri nevet formának igés alakjában tehát valójában a jelütötte igének a szólás jelentéstani egységében szinonimája: elnyerte, azaz megszerezte, hősi tette, vitézsége jutalmául elérte, megkapta, tehát bírja (~az egri nevet). Baranyai Decsi gyűjteményében (Adagiorum Graeco-Latino-Vngaricorum Chiliades, Bartphae, 1598.: 375. I.) is ezt olvashatjuk: „Hoc habet: Ezt elnyeré . . ." A szólás elterjedtebb ismertebb alakja: Kivívta az egri nevet. A kivív ige maga is utal a szólás keletkezésének, eredetének hátterére: az egri hősök valóban fegyverrel, hősi küzdelemben érték el, harcolták ki, vívták ki (az egri nevet). A ki igekötő, a vív cselekvés eredményességét perfectióját is kifejezi. A régi magyar nyelvben különben találunk arra is példákat, hogy a vív igével kifejezett cselekvés irányulásának tárgya a jó hír, a név: e „Az jó hírt nevet mind szüntelen viíja [Felvinczy: Dics. 3. Ny Sz III. 1164) így szólásunk nyelvi formáját tekintve társul azokhoz a kifejezéscsoportokhoz is, amelyekben a nyelvi kép, illetőleg a szólást alkotó elemek hasonlósága, vagv éppen azonossága szóláscsaládot eredményez (vö. O. Nagy: Nyr. 1961.: 335.)]. Szólásunkban tehát a jó, a derék, a vitéz, a bátor szavak jelentése ebben az egyetlen szóban sűrűsödik: egri, s így szólásunk jelentésbelileg a vitéz, bátor, derék, hős

9 helytálló stb. szavakkal azonos jellegű nyelvi kifejező eszközzé vált, s így funkcionál még ma is elég széles körben s megfelelő intenzitással, bár jelentkezik az a jelenség is, hogy szólásunk az aktív szóláskincs köréből lassú folyamatban a perem szoláskészlet tagjává válik. Bár az egyéni szóláshasználatban, a megfelelő beszédhelyzetekben ritkábban aktivizálódik, de ha valaki olvassa, hallja és él vele, megérti, mert használata a megértést nem zavarja. Stilisztikai értéke, szemléletessége, kifejező ereje sem halványult olyan mértékben, hogy szólásunkat az elavuló, kihaló szólások csoportjába iktassuk. * ** Már Verancsics Antal (1504—1573.) magyar nyelvű történeti feljegyzéseinek töredékében úgy beszél az egri hősökről, mint akik ,,igen nagy bátorsággal viaskodának", s „míltók, hogy örök névvel íljenek." Verancsics óhaja beteljesedett: az egri név az idők folyamán „közmondásossá vált a vitéz, vagy derék emberre" [16], s élni is fog ez a név mindaddig, míg él az egri hősök hervadhatatlan érdeme, „Eger vára tsudálatos megtartásának" (Decsy) [ll7], hősies helytállásának dicső emléke. JEGYZETEK: [1] Vers-Koszorú, Kassán, 1786. IV. K. 145. 1. [2] Jókai: A magyar nemzet története. II. k. Dobó István és az egri hősök, f33 Vahot Imre: Üti emlények. Napkelet, 1857. I. évf. 51—52. sz. [4] Petőfi: Eger mellett, Egri hangok. 173