Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

dos tapasztalatokkal összhangban megállapítja, hogy a tanulás a maga egészében az aktív figyelem függvénye, és hogy a figyelmesen végzett tanuláshoz kevesebb idő szükséges. A tanár magyarázatához szükséges megértési, gondolkodási müveletek pontosabban, frissebben mennek végbe, s ennek következtében a megértett ismeretanyag bevéséséhez kevesebb idő szükséges. Felhívja Geréb György figyelmünket arra is. hogy a gyermek iskolai munkájához nemcsak figyelmi koncentrációra van szükség, hanem a figyelem előnyös megoszlására is. A fáradt gyermek egyre figyelmetlenebbé válik, elkalandozik, védekezik a kimerülés ellen. A figyelem felkeltésének és fenntartásának eszközei és módjai közismertek, itt csupán hivatkozom rájuk. Nagy szerepet játszik benne az oktató-munka tervszerű irányítása, a célok és feladatok tudatosítása, problémaszerű feltárása, a szemléltetés, a tanulók bekapcsolása a végzett munka minden mozzanatába, a feldolgozásra kerülő ismeretanyag gazdagsága, újszerűsége, a feladatok érdekessége és a gyakorlattal való kapcsolata. A figyelemkeltő didaktikai mozzanatok közül részletesebben csak a változatosság kérdésével akarok foglalkozni, amely igen jelentős szerepet kaphat a kifáradás elleni harcban, de mértéktelen alkalmazása hozzá, is járulhat a tanulók indokolatlan kifárasztásához. A változatosság kedvező hatását a munkára régóta ismerik az emberek. Erre utal az a régi latin közmondás is: varietas delectat: (a változatosság gyönyörködtet). Az oktatás folyamatában a változatosság elvének nem a gyönyörködtetés a funkciója, hanem a védelem a kifáradás ellen. A változatos foglalkozások eredményeképpen ugyanis az agyközpontot változatos ingerek érik, amelyek megújuló érdeklődést keltenek és biztosítják a figyelem folytonosságát. A változatos foglalkoztatás azonban más módon is kedvezően hat a tanításra. A foglalkozás természetének megfelelően az agyközpontnak hol ezt, hol azt a részét éri serkentés. A megyfigyeléstől és egyszerű érzékeléstől kezdve az emlékezésig, a reproduktív képzelettől az elvont gondolkodásig és onnan a gyakorlati fizikai tevékenységig a foglalkozások sokféle lehetőségét biztosíthatjuk az órán. A változatos foglalkoztatás következtében egyetlen agyközpontot sem veszünk igénybe egyoldalúan és túlságosan hosszú ideig. A kifáradás veszélye tehát kisebb, mintha egyhangú, egyirányú, foglalkozást végeznénk és az agykéregnek egy meghatározott központját vennénk tartósan igénybe. A változatos foglalkozást sokféleképpen biztosíthatjuk, így elsősorban a tanítás tartalmi gazdagságával és szemléletességével; az előadás hangnemének, erejének, dinamikájának a tartalomhoz igazodó változtatásaival. A különféle módszerek kombinálása, az óra változatos felépítése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanítási óra eleven, változatos legyen. Mennél kisebbek a tanulók, annál inkább szükség van a változatosság követelményének érvényesítésére. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a változatosság elve sem abszolút elv, amelyet öncélúan kellene megvalósítanunk. Van egy határ, amelyen túl a változatosság már nem lő