Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Molnár József: Gondolatok a nevelőközösségről

kezők: pártunk célkitűzéseivel egyetértő, azt megvalósító, a szocializmus építésének őszinte, lelkes és aktív híve; jellemzi továbbá a jó szakmai, ideológiai, módszertani képzettség, s az ezen a területen való állandó továbbképzés; pedagógiai tapintat; szuggesztív erő; határozott, bátor fellépés; következetes, igazságos; a munkát arányosan elosztó; pedagógusainak családi körülményeit, nehézségeit ismerő; a hibákat bátran a nevelőtestület előtt és az egyének szemében feltáró, annak javításához minden segítséget megadó; a testület tagjaival szemben nem bizalmatlan; kartásai óráit meglátogatja, és azt őszintén megbírálja, hogy ezáltal fejlődésüket elősegítse; példás nevelői és társadalmi munkát végez; magánéletében minden tekintetben fedhetetlen; nehézségektől meg nem hátráló; mások véleményét tiszteletbentartó; nem befolyásolható; a társadalmi tulajdont védő stb. Csak a legfontosabbakat soroltam fel, amelyek birtokában az igazgató az iskola és a nevelőtestület irányítását jól meg tudja oldani. Az igazgatói címmel együtt nem osztogatnak magasabb és szélesebb látókört, ezekre jóval előbb kell szert tenni. Szerintem a távolabbi jövő perspektívája, hogy minden nevelőtestület maga válassza meg az igazgatóját, azt, akit értékelnek, akit szeretnek, akiben megbíznak, és aki a legjobban megtudja az iskola problémáit oldani. Az igazgatók az eszmei-, politikai- és nevelői egység megteremtéséért, a nevelők továbbképzéséért, fejlődéséért igen sokat tehetnek. Abban a tantestületben, ahol pártunk útmutatásai és célkitűzései alapján dolgoznak, ahol megvan az ideológiai és politikai egység, ahol a kölcsönös segítés, tisztelet, és bizalom légköre uralkodik, ahol érzik a felelősséget egymás iránt, ott nyugodtan mondhatjuk, hogy jó kollektíva van s az ilyen közösség nagy eredmények elérésére képes. Az ilyen tantestület tagjaira valóban vonatkoztathatjuk, amit Usinszkij mondott: ..Az a nevelő, aki a modern nevelés magaslatán áll, s úgy tekinti magát, mint egy nagy szerkezet eleven és működő tagját; feladata, hogy az emberiség tudatlansága és bűnei ellen küzdjön; közvetítő az új nemzedék és mind ama nemes és magasztos között, amit az ember története felmutat; ő őrzi azoknak az embereknek szent hagyományát, akik az igazságért és boldogságért harcoltak. Eleven tagnak érzi magát a múlt és jövő között. . . Műve, bár külsőleg jelentéktelen, a történelem legnagyobb művei közé tartozik" [5]. Az ilyen iskola valóban be tudja tölteni azt a szerepet, amit Lenin elvtárs óhajtott; „Az iskolának a proletárdiktatúra eszközévé, vagyis olyanná kell válnia, amely nemcsak általában, a kommunizmus elveinek közvetítője, hanem egyszersmind közvetítője annak az eszmei, szervezeti és nevelő befolyásnak is, amelyet a proletáriátus gyakorol, a dolgozó tömegek félproletár, és nem proletár rétegeire, a kizsákmányolók ellenállásának teljes elnyomása és a kommunista rendszer megvalósítása érdekében" [6]. 10 147