Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Molnár József: Gondolatok a nevelőközösségről

és azt leadta a termelőszövetkezetnek. Esetleg lehetnek a testületben olyan pedagógusok is, akiknek a szüleinek, vagy testvéreinek volt földje és azok jártak el az előbb felsorolt módon. Ezek tehát éppen az adott helyzetüknél fogva másképpen gondolkodtak, vagy még talán jelenleg is másképpen gondolkodnak a termelőszövetkezetekről. De mindnyájuknak jól kell tudni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak a helyeset és a jót kell tanítani, azt ami a szocializmus építését előbbre lendíti. Ez társadalmi törvény és minden pedagógusnak ennek a szellemében kell eljárnia. Vagy például a nacionalizmus kérdésében is egységes, helyes álláspontot kell képviselniök. Jól kell tudniok, hogy ilyen kérdések tárgyalásánál három dolgot sohasem szabad elválasztani egymástól: a nemzeti kérdést, a történelmi múltat és a szocializmus építését. Aki így tekinti és így vizsgálja ezeket a problémákat, (Trianon stb.) az biztos, hogy nem fog a nacionalizmus rendkívül káros hibájába beleesni. Pedagógiai elvekben sem lehet marxistaellenes vagy szocialistaellenes didaktikai, neveléstani elveket vallani. A nevelés általános elvei közül például tudnunk kell, hogy a nevelés a társadalmi élet egyik jelensége, s minthogy a társadalom mindig meghatározott jellegű volt, (rabszolga, hűbéri stb.) a nevelés is csak annak megfelelő jellegű lehetett és lehet jelenleg is. A nevelés segítségével valósították és valósítják meg az uralkodó osztályok a maguk politikáját és befolyásolják a felnövekvő nemzedéket. A társadalom történelmi fejlődésének folyamán a nevelés is megváltozott. Lenin elvtárs nem véletlenül hansúlyozta többször is, hogy „hazugság és képmutatás azt állítani, hogy van élettől és politikától független iskola". Marxista- és szocialistaellenes lenne az a nevelő, aki azt állítaná, amit nálunk a Horthy-korszakban és jelenleg a kapitalista országokban most is vallanak sokan, hogy a munkásosztály és a parasztság gyermekei szellemileg gyengébbek mint az uralkodó osztály gyermekei. A nevelés erejében hinni kell mindenkinek, de főleg a pedagógusoknak. Tudni kell, hogy az emberek nem születnek mérnöknek, orvosnak stbnek, csak hajlamot és készséget örökölnek. A tanítás általános elveit illetőleg sem lehetnek szöges ellentétek a nevelőközösség egyes tagjainál. Például az oktatás legfontosabb öszszetevőit (tények közlése, általánosítás, rögzítés, alkalmazás, stb.) mindenkinek ismernie kell és ezeket nem lehet összekeverni. Vagy, hogy tartsuk meg a fokozatosságot, az egyszerűről — az összetett felé; a könnyűtől — a bonyolultabb felé haladjunk; vagy hogy a szemléltetésnek milyen fontos szerepe van a tanításban, stb. ezeket minden pedagógusnak tudnia kell. Az egyéniség és az egység. Minden közösség egyénekből tevődik össze. Ha az egyének ideológiailag, politikailag fejlettek, ha rendelkeznek a szocialista embert jelemző erkölcsi tulajdonságokkal, akkor az egység megteremtése az igazgatónak nem jelent különösebb nehézséget. Természetesen felmerül mindenképpen az a kérdés, hogy egy 5— 10—20 vagy 30 egyénből álló nevelőtestület, hogyan lesz egységes? Első és legfontosabb dolog, hogy a lényeges kérdésekben egyetértés le141