Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Lajos: Az Eger környéki táj szerepe a főiskolai növénytani oktatásban II. Bélkő

A társulásban néhány említésre érdemes mohafaj is előfordul: Frullania tamarisci, ez a májmoha tulajdonképpen mészkerülő, szokatlan itteni előfordulása, Frullania dilatata barna, majdnem fekete, szorosan bükk-kéregre növő májmoha, a Camptothecium Philippeanum árnyékos mészkősziklákon gyakori, a Hylocomium proliferum, a Mnium stellare és a Syntrichia subulata északnyugati sziklás oldalakon nőnek. Említésre méltó cserje a korán virágzó, illatos farkas boroszlán (Daphne mezereum). A magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) hegyvidéki, pannoniai-kárpáti endemizmus, sziklai bükkösökben szubasszociációkat alkot és mint ilyen erdőtípusképző (Fagetum seslerietosum). Bőven van egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), sások közül a bükkös sás (Carex pilosa) és az ujjas sás (Carex digitata). Gyepszintjében uralkodó lehet a szagos müge (Asperula odorata) is helyenkint. Egyéb növények: hóvirág (Galanthus nivalis), tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), odvas keltike (Corydalis cava), pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis ssp. obscura), tavaszi kankalin (Primula veris ssp. canescens), Waldstein pimpó (Waldsteinia geoides), erdei ibolya (Viola silvestris), fehér- és piros madár sisak (Cephalanthera Damasonium et rubra), baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), kalácsvirág (Mycelis muralis) és borzas orbáncfű (Hypericum hirsutum) VII. Acereto-i'raxinetum A hegy északi árnyékos, hűvös, nedves völgyeiben és meredek északi lejtőin szép szurdokerdők tenyésznek. Állandó fajok: a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és a magas kőris (Fraxinus excelsior). Ezek a társulás névadói. Fák közül gyakori a bükk (Fagus silvatica) és a hegyi szil (Ulmus scabra). Előfordulnak még a veres (vagy madár) berkenye (Sorbus aucuparia) alhavasi-európai faj, a lisztes berkenye (Sorbus aria ssp. cretica forma pseudocretica), cserjék közül: a gyönyörű bíborrózsaszín virágú, kellemes illatú bérci rózsa (Rosa pendulina) figyelemre méltó, amely alhavasi-alpin faj. Mohák is szép számmal fordulnak elő. Érdekes a Metzgeria pubescens májmoha északi fekvésű mészkősziklákon él, egyetlen szőrös faj! A Bartramia oederi és az Isothecium filescens árnyékos mészkősziklákon terem. Van sok páfrány, éspedig: hólyagpáfrány (Cystopteris filix-fragilis), aranyos- és zöld fodorka (Asplenium trichomanes et viride), utóbbi hegyvidéki, alhavasi, cirkumpoláris faj, édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), erdei pajzsika (Dryopteris filixmas) és gimpáfrány (Phyllitis scolopendrium) ép, sima levelei szép fényes zöldek, hegyvidéki, cirkumpoláris, atlantimediterrán jellegű faj. Gyakori és jellemző elem, ezért róla is szokták elnevezni a bükk-hegységi szurdok erdőket: Phyllitidi-Aceretum. A társulás fajokban nem gazdag, azonban igen nevezetes növények élnek itt: alhavasi, alpin és jégkorszaki maradvány (reliktum) fajok és egyebek, a következők: foltos árvacsalán (Lamium maculatum), évelő holdviola (Lunaria rediviva) állományokat {fácieseket) alkot, erdőtípust képez: Fagetum lunarietosum Acereto-Fraxinetum, hármaslevelű macska136