Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Rezessy László: A partitúraolvasás oktatásának reformja a pedagógiai főiskolán

lesz neki nehéz, ha a Wohltemperiertes Klavier-hoz ér. Ez a jó zenész igazi próbája. Mikor Beethoven sok kérésre megengedte, hogy a kis Liszt meglátogassa, a Bach-fúga után azt kérdezte, el tudná-e játszani más hangnemben? Liszt tudta, s csak akkor engedett föl a nagy mester kezdeti ridegsége annyira, hogy még nyilvános hangversenyét is megtisztelte jelenlétével. (Kodály Zoltán: Ki a jó zenész?) Kodály szavai világosan megmutatják a transzponálás fontosságát. A reformmunkálatok során feladatként mutatkozik az oktatási anyag újra válogatása és elrendezése a fokozatosság elve szerint és az ehhez alkalmazott helyes oktatási módszer kidolgozása. A transzponálás oktatásának módját illetően Nagy Olivér a ,,Partitúraolvasás — Partitúra játék" c. kitűnő könyvében két utat javasol: 1. „ .. . vagy minden hangot ténylegesen transzponálunk .. . 2. ... vagy (behelyettesítünk egy elképzelt kulcsot és megfelelő előjegyzéssel olvassuk a szólamot. Ez utóbbi módszer kezdetben a könnyebb." Nagy Olivér, a zenefőiskola partitúraolvasás tanára tehát a kulcstranszponálást tartja könnyebbnek kezdetben. A pedagógiai főiskolák eddig is a fenti kétféle módon oktatták a transzponálást, természetesen csak olyan mértékben, ahogyan azt a tematika lehetővé tette. Ez igen lényeges, mert a tematika a C-kulcsok oktatását az V.—VI. félévre írja elő. Vagyis hallgatóink a III.—IV. félévekben kénytelenek hangonként transzponálni, ami bár igen hasznos zenei foglalkozás, — de nehéz. Lényegében az V—VI. félévekben is ezt folytatják, mert a kulcsolvasás tudományát csak most kezdik elsajátítani. Mire belejönnének, a VI. félév végén a partitúraolvasás oktatása be is fejeződik. A VII.—VIII. félévben a partitúraolvasás a zongoraoktatáshoz van kapcsolva, ettől nagy eredményt nem várhatunk. A szomorú végeredmény az, hogy a hallgató kimegy a főiskoláról anélkül, hogv megtanult volna transzponálni. Csák rossz álmaiban emlékezik, hogy őt valamikor a főiskolán transzponálással gyötörték. A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a transzponálás ügyének megoldatlan volta nem speciálisan pedagógiai főiskolai hiba. Gyengéje ez az egész jelenlegi magyar zenei nevelőmunkának, akárcsak a rögtönzésre való nevelés és a lapról olvasásra való szoktatás elhanyagolása. De van a mi tematikánknak más hibája is. Az V. félév anyagában ezt olvashatjuk: „kétszólamú C-kulcsos partitúrák." Ez lényegében helyes is így, a baj csak ott van, hogy a tematika ezt az előző félévekben nem készíti elő. így az V. félév folyamán kézbekapják Bertalotti solfeggióit és kénytelenek azonnal egyszerre két C-kulcsban olvasni, ami nem könnyű, hiszen még egyben sem tudnak eléggé. A lavina azonban tovább dagad. A tematika ugyanis a VI. félévben 'három szólamú C-kulcsos partitúrák olvasását írja elő. Ez is helyes követelmény önmagában. De kellően meg kellene alapozni. 121