Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

A tanuló aktív magatartása az órán egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a tanítás célt érjen, s a tanulók ne csak megértsék, de lényegileg el is sajátítsák az órán feldolgozott anyagot. Különösen fontos ez az általános iskolában, ahol a tanulók otthoni önálló tanulására kevésbé számíthatunk, mint pl. a középiskolában, és ahol a tanulók jelentős részét a szülői ház még nem támogatja eléggé iskolai feladatainak végzésében. A tanuláshoz való aktív viszony kialakítása két nagy probléma megoldását kívánja tőlünk. Az egyik probléma a tanulás motivációs bázisának megteremtése, az aktív figyelem és érdeklődés biztosítása az oktatás folyamatának egészében. A másik: olyan módszereknek az alkalmazása, amelyek a tanulók aktív együttműködésének feltételeit optimálisan biztosítják. Az oktatás motiváltságának kérdése, amint arra Nagy Sándor is igen helyesen rámutat, a jelenkori pedagógiai törekvések egyik legfontosabb problémája. „Lényege az a törekvés, hogy ne külső kényszer legyen a tanulás ösztönzője, hanem olyan belső pszichikai motívumok játszanak egyre nagyobb szerepet benne, amelyek a tanulási tevékenységet magasabb szintre emelik, intenzívebbé teszik" [5], A motivációs alap megteremtése két egymással szorosan összefüggő feladatot jelent. Jelenti elsősorban azt, hogy tanítványainkban egészséges becsvágyat alakítunk ki, amely becsvágy a tanulás segítségével elégíthető ki. Jelenti továbbá, hogy óráról-órára biztosítjuk a tanításhoz és tanuláshoz szükséges érdeklődést és aktív figyelmet, az ismeretek elsajátításának vágyát. 1. A becsvágy egyike a legértékesebb mozgató erőknek, mert arra sarkalja az egyént, hogy elismerésre méltó teljesítményekre törekedjék. Ezt a törekvést kitűnően kiaknázhatjuk eredményeink fokozása és a tanulók önkéntes munkájának növelése érdekében. A becsvágy az aktivitásnak, önkifejtésnek legerősebb alapja [6]. A túlterhelés szempontjából a becsvágy szerepét meg kell vizsgálnunk nemcsak a tanulóban, hanem a pedagógusban, sőt a szülőkben is. Lássuk először a pedagógus szempontjából. Nem lehet a szó igazi értelmében vett pedagógusnak tartani azt, akiben nevelő-oktató munkájával kapcsolatban ne élnének nemes törekvések, ne volna becsvágya arra, hogy tanítványai szép eredményeket érjenek el. Pedagógusainkra általában jellemző az egészséges becsvágy, amelyben egyenlően fontos motívum mind a tanulók előrehaladása, mind a nevelő személyes érvényesülesének igénye. Válhat azonban a becsvágy beteges, egészségtelen jelenséggé, ha a tanuló érdeke háttérbe szorul, s a közös érdek egyensúlyának felbomlásával az egyéni érdek kap benne erősebb hangsúlyt. Ez túlköveteléshez, látványos teljesítmények szorgalmazásához vezethet. Az ilyen becsvágytól fűtött nevelők sem a tantervre nincsenek elegendő tekintettel, sem a tanulók teljesítő képességére. Nekik egy az igazán fontos :e teljesítmények által kitűnni, a közvélemény figyelmét felhívni magukra. Ez a jelenség megnyilvánulási módjában azonos a szaktárgyi sovinizmussal, de indító okaiban mélységesen különbözik attól. A szaktárgyi so11