Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

kenységek között létre kell hoznunk. Az egyes nevelőktől joggal elvárhatjuk, hogy követelményeiket az iskola követelményeinek egészébe ágyazzák bele, s állandóan szemelőtt tartsák azt a sokoldalú embereszményt, amelynek megvalósítására törekszünk. A túlterhelés didaktikai problémái közé tartozik a tanulók egyéni teljesítőképességének figyelem.be vétele. Az adottságok, képességek jártasságok és képességek nem egyforma mértékben találhatók meg ugyanolyan korú tanulóknál sem. Egyes tanulók teljesítőképessége messze kimagaslik társai közül, másoké viszont nagymértékben elmarad még az átlagétól is. Nem volna helyes, ha az adottságok különbségével nem számolnánk akkor, amikor követelményeink mértékét megállapítjuk. Amilyen helytelen volna követelményeinket a legkiválóbbak színvonalához szabni, éppen olyan elhibázottnak kell tekintenünk, ha túlnyomóan az alsó szinthez igazodunk. Az előbbi esetben követelményeink túlterhelést okoznak az átlagos képességű és gyenge tanulóknak, a másik esetben követelményeink nem elégíthetik ki a tanulók másik felének igényeit. Ennek a következményei elsősorban az unalomban, érdektelenségben jelentkeznek, másfelől értelmi erőik elsorvadásában. A követelmények megszabásában tehát nem helyezkedhetünk az egyenlősdi álláspontjára. Más szóval ez azt jelenti, hogy figyelembe kell vennünk a tanulók egyéni és életkori sajátosságait is, hogy lehetőleg minden tanulót képességeinek és lehetőségeinek megfelelő színtű feladatok elé állíthassuk. Csakis így remélhetjük, hogy egyfelől elkerüljük egyes tanulók túlterhelését, másfelől pedig hogy a legkiválóbb képességű tanulókat is erejüknek megfelelő feladatok elé állítjuk. A tanulók egyéni teljesítőképessége figyelembe vételének elve kiterjed az órán kivüli elfoglaltságokra is. 1960-ban végzett egri általános iskolai felmérésem során megállapíthattam, hogy a tanulók óránkívüli iskolai megterhelése rendkivül egyenlőtlen [15]. Volt olyan tanuló, akinek 11 állandó jellegű funkciója, illetve munkaköre volt, s akinek csak az esti órákban maradt ideje arra, hogy leckéivel foglalkozzék. Igaz, hogy ez a tanuló a legtehetségesebbek közül való, mégis felvetődik a kérdés, szabad-e egy-egy tanulót annyi feadattal terhelnünk? Szabad-e minden idejét és energiáját igénybevennünk? Általános nevelői szempontból is az a helyes, ha mennél több tanulónak van valami megbízatása, felelős funkciója. Ha csupán néhány kiválóbb tanulóra támaszkodunk az iskolai feladatok végrehajtásában, szükségképpen túlterhelést okozunk egyes tanulóknál, ugyanakkor viszont parlagon hevertetjük sok más tanuló erejét és képességeit. A különféle megbízások elosztásában nemcsak bátrabbaknak, rugalmasabbaknak kell lennünk, de egyúttal nagyobb bizalommal is tanítványaink iránt. Ne higgyük azt, hogy valamely feladat megoldására csak egy valaki alkalmas. Követelményeink mértéke az ellenőrzés, illetve számonkérés során is túllépheti a megengedhető szintet. Helyesen mutat rá a Művelődésügyi Minisztérium erre a problémára,; amikor megállapítja, hogy „többen az alsó tagozatban is mereven alkalmazzák az önálló feleltetést. A felső tagozatban aránytalanul hosszú időt fordítanak egy-egy tanuló 9