Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: Szempontok Rorschach formaértelmezési kísérleteinek megítéléséhez

munkája nem lélektelen „csavar" a társadalom szerkezetében, aki munkájából csak annyit tud, ismer és lát, amennyit az íróasztal, vagy futószalag ráeső része enged, hanem tudatos tagja egy aktívan építő társadalomnak, látja ennek törekvéseit, célját, és ebben a maga és munkája helyét, jelentőségét is. Az általános iskolában a „gyakorlati ismeretek" nem azonos a régi polgári iskolai szlöjddel, amely csak a kézügyesség fejlesztését célozta barkácsolás segítségével, de nem törekedett műszaki látókör fejlesztésére, s a műveltség tartalmának műszaki irányú teljesebbé tételére. Általános iskolai „gyakorlati ismeretek" tantárgyunk tanterve ugyan még sajnálatos módon erősen magán viseli ezt a „szlöjd" szemléletet, de ezen megfelelően képzett tanárok, s közben az elveiben is hibás tanterv megváltoztatása majd segíteni fog. A tanárképzésben az elméleti ismeretek elsajátítása nem öncél, hanem ennek az egész kérdéskomplexumnak lényegi összetevője, mint az a következőkben ki fog tűnni. Ha elvként leszögezzük, hogy elméleti ismeretek elsajátítását is megkívánjuk, akkor ugyanilyen elvként ki kell mondanunk azt is, hogy az elmélet és gyakorlat szoros egységét is megkívánjuk a műszaki szakos tanárképzés folyamatában. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az oktatás rendjét úgy kell megállapítani, hogy a gyakorlati munkát megelőzze, vagy legalább is azzal együtt fusson az alapjául szolgáló elmélet, másrészt az elméletet úgy kell tanítani és olyan mennyiségben, ahogy azt a gyakorlati munka szükségessé teszi. Mivel a tanárképzésnek ebben a fajtájában nem tudományos és műszaki kutatókat képezünk, feleslegesek az olyan elméleti studiumok, amelyek csak további műszaki kutatások alapjául, vagy kimondottan mérnöki munka alapjául szolgálnak. De hasonlóképpen a gyakorlati képzésnek sem lehetnek olyan területei, amelyek csak mechanikus betanultságon alapulnak, olyan formában, mint ahogy pl. egy laikus a rádióvevő készüléket kezeli (vagyis tudja, mit kell megnyomni, elcsavarni, s tudja, hogy akkor mi fog történni, de nem tudja, miért történik az.) További alapelvként ki kell mondanunk, hogy el kell érni, hogy a műszaki-szakos tanárok, műszaki látóköre, műszaki műveltsége magasabb legyen, mint a társadalom azon tagjaié, akik nem kimondottan műszaki munkakörre képesítettek. Ezen a téren ma még az a helyzet, hogy a felnőtt nemzedék műveltsége — kivéve a műszaki közép és felsőkádereket — teljesen egyoldalú humán-jellegű. S a társadalomnak ez a rétege nemcsak hogy nem tartja ezt a műveltségét egyoldalúnak, de a műszaki műveltséget nem is látják az emberi művelődési anyag szerves részének. A politechnikai oktatás bevezetése óta már sokan és sokfelől kifejtették azt az aggodalmukat, hogy ez szűkebbre fogja szorítani a „műveltséget", az iskola nem fog tudni olyan műveltséget adni, mint régen. Ebben az a szemlélet nyilvánul meg, hogy csak akkor műveletlen valaki, ha nem hallott pl. a pun háborúkról, Grécoról, vagy Dantéról, de 90