Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)
I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: Szempontok Rorschach formaértelmezési kísérleteinek megítéléséhez
tudományosan nem kellőképpen indokolt, túlzott általánosítás az, amit Rorschach és követői a szín- és mozgásválaszok karakterológiai értékelésére vonatkozóan vallanak. Saját tapasztalataink köréből több konkrét esetet idézhetnénk, melyekben egyáltalán nem volt találó Rorschach megállapítása a tiszta színfeleletek állítólagos „egocentrikus alkalmazkodásra képtelen affektivitást" jelző mivoltáról. De a tények nem egy esetben rácáfoltak arra a dogmára is, mely szerint „a színfeleletek hiánya érzelmi szegénységet, a külvilághoz való alkalmazkodás hiányát" mutatja. De nem járnak jobban a reális adatok ellenőrzésekor a mozgásválaszokkal kapcsolatos Rorschach-féle tételek sem. Adódott viszonylag sok B felelet átlagos, vagy gyenge intelligenciájú egyénnél is és fordítva! (Sajnos, helyhiány miatt adatainkat konkrétizálni, részletezni nem áll módunkban.) A karakterológiai következtetésekben, amikor Rorschach statisztikai adatok, korrelációk alapján próbálja egyes válaszok karakterológiai jelentőségét megadni, voltaképp mechanisztikusán, sematikusan általánosítva jár el. Egy bizonyos konkrét válasz ugyanis csak szerény tünet, melynek nagyon sokféle oka, motívuma, konkrét feltétele és összefüggése lehetséges. Ezért nagyon felszínes, sematikus eljárásmód a bizonyos szempontból hasonló válaszokat egyszerűen ,,egy kalap alá vonni", megfelelő jelölésekkel ellátni. Majd az egyes válaszok százalékarányát kiszámítani és korrelációszámítással meghatározni az egyes válaszok és az egész kísérlet karakterológiai értékét... és kész a jellemkép! Mindezeknek alapján a mai ember nem tud szabadulni a benyomástól, hogy nincs messze az idő, amikor a Rorschach-teszthez valamilyen bonyolult elektronikus „pszichológus-automatagépet" szerkesztenek, melybe bedobhatjuk értelmezéseinket (akár egyszerre sok személy is) és rövid idő múlva a gép kidobja a kész jellemrajzot. (Akárcsak a régi időkben a papagáj kihúzta csőrével a planétát!) Ugyancsak kísérti Rorschach figyelmes olvasóját az a gondolat is, hogy a sok jelölés és számítás, meg táblázat közül valahogy kicsúszott az élő, eleven ember a pszichológus kezei közül. Ámde ne menjünk ilyen messzire! Mintha éreznék az ilyenfajta mechanizáció veszélyét, egyoldalúságát, Rorschach és követői is, nem egyszer átcsapnak az ellenkező végletbe és az intuíció fontosságát hangsúlyozzák [23]. Rorschach maga a pszichoanalitikusok közé számította sajátmagát. Művében általában is foglalkozott azzal, mit nyújthat a „formaértelmezési kísérlet" a pszichoanalitikusok számára. Rámutat arra, hogy tesztje segítségével a pszichoanalitikus segítséget nyer a diagnózis differenciálásában (neurózis, lappangó schizofrénia), a therápiára nézve (szublimációs lehetőségek), a prognózis tekintetében is. (Rorschach, i. m. 118—120. 1.) Ezen túlmenően Rorschach maga életének utolsó évében közvetlenül, konkréten is foglalkozott tesztjének pszichoanalitikus értelmezési technikájával. Idevonatkozó kézirata posthumus műként jelent meg barátja, OBERHOLZER gondozásában [24], Ha Rorschach pszichoanalitikusnak vallotta is magát, az is bizo76