Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: Szempontok Rorschach formaértelmezési kísérleteinek megítéléséhez

pontból azonban ez még nem elég, mert hiszen az egyes tényezők arányára, viszonylataira, összefüggéseire van Rorschach a jellemzéskor tekintettel. Ilyen sajátos viszonyítás történik az élménytípus megállapításakor. Az élménytípushoz a mozgás- és színfeleletek aránya juttat el. Négy esetet, négyféle élménytípust különböztet meg Rorschach a mozgás- és színfeleletek mennyisége, egymáshoz való viszonyuk alapján: 1. Akinél sem mozgás-, sem színfelelet egyáltalán nem fordul elő, azt koartált (beszűkített) típusnak nevezi. Szembetűnő ellenszenvvel formalista, pedáns emberként jellemzi ezt a típust. Ennek közelálló rokona az, akinél legfeljebb egy mozgás- vagy színválasz fordul elő: ez a koartatív típus. 2. Ennek ellenkező véglete az a típus, akinél egyenlő arányban sok mozgás- és színfelelet található (képletben: x B, x Fb). Ez sokoldalú, rokonszenves, soktehetségű, ambiaequalis típus. 3. Ha nagyobb a mozgásfeleletek száma, mint a színfeleleteké, akkor állunk az introverzív személyiséggel szemben. Ezt absztrakt, elméleti emberként jellemzi Rorschach. 4. Ha viszont a színválaszok száma nagyobb a mozgásválaszokhoz képest, az ilyen: extrotenzív személy. Ez praktikus, szorgalmas ember. Ez utóbbi két típust összefoglalóan dilatált típusnak nevezte és hangsúlyozta a különbséget a Jung-féle „introvertált" és „extrovertált" típusokkal szemben [14]. A válaszok egyes tényezőinek, mozzanatainak további viszonyításával, korrelációk kiderítésével próbálkozik Rorschach következtetni a vizsgált személyek válaszaiból az intelligenciára, az affektivitásra, a tehetségre stb. Pl. az intelligencia legfontosabb ismérveiként a következőket említi: nagy pozitív F százalék, 7—10 G felelet, gazdag, változatos felfogásmód (G, G—D, G—Dd stb.), optimális, rendezett felfogásmód (egészről részre, vagy fordítva), tartalmi változatosság, kevés állat-felelet, 20—30 százalék közötti eredeti válasz stb. Az affektivitásra a színválaszokból lehet elsősorban következtetni. A fáradtság, depresszió a koartáltság felé tol el, a jó hangulat viszont általában növeli a válaszok számát és eltolódást jelent az ambiaequalitás felé. (Rorschach, i. m. 89. 1.) A tehetséggel kapcsolatban megállapítja pl., hogy a sokoldalú tehetségűek ambiaequalisak; az introverzívek kulturális, az extrotenzívek civilizatorikus tehetségek, a szisztematikus-tudományos tehetség viszont koartivitást kíván meg. III. Eddigi fejtegetéseinkben elsősorban magának Rorschachnak (és kisebb mértékben néhány ismert követőjének) kísérleteire, műveire támaszkodva ismertettük vázlatosan a „formaértelmezési kísérlet" néhány fontos vonását. Ezek előrebocsátása nélkül a megítélés, a kritika nem lett volna sem eléggé érthető, sem eléggé megalapozott. Ahhoz, hogy reálisan ítélhessük meg Rorschach módszerét, két lényeges kérdés-komplexumot kell felvetnünk: 71