Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

IV. Miscellanea - Gyárfás Győzőné: Adatok Bartók Béla életútjához személyes emiékék alapján. (Bartók Béla születésének 80. évfordulójára.)

hasonlítás kérdése, mi az eredeti, mi az átvett, kölcsönzött dallam a magyarban. mi az, amit még esetleg az őshazából hoztunk magunkkal? Minél eldugottabb helyen volt egy falu, annál nagyobb bizakodással kereste fel. A szlovák nyelvterület még ismeretlen volt előtte. Ezért vette szívesen Édesapám meghívását Besztercebányára, hiszen Apámnak mint erdőmérnöknek állandó kapcsolata volt a néppel, ha másképp nem, kartársai útján, így Bartók útjainak előkészítésében komoly segítséget nyújthatott. Szüleim házát 1915 húsvétján kereste fel először. Akkor — mintegy próbaként — a városban alkalmazott falusi lányokat hallgatott meg és vett fel hengerre minálunk. Ottlétének tájékozódó jellege volt, mind a népzenei anyag, mind a nyelvi kérdés, valamint a számbavehető községek szempontjából. így került Kisgaram (ma Hroncok) községbe, az erdcgondnokhoz, aki nem nagy lelkesedéssel bár, de egy napon mégis odaszólt a feleségéhez: ,,Igaz! majd elfelejtettem! Holnap hozassa rendbe a vendégszobát. Valami bolond muzsikus érkezik, aki szlovák népdalokat akar gyűjteni." ,,És maga meghívta?" — kérdezte a felesége csodálkozva. .,Meg kellett hívnom — válaszolt a háziúr kelletlenül —, az illető tanár a zeneakadémián. Ismeri az itteni viszonyokat, tudja jól, hogy a faluban nem szállhat máshol." Másnap délután megnyílt az ajtó, kis utazóbőrönddel a kezében lódenköpenyes férfi állt a küszöbön és nyugodt, csendes hangon mutatta be magát: Bartók Béla vagyok. Ezzel a csendes bemutatkozással indult meg Bartók szlovák népdalgyűjtése komolyan. A Garam völgyének jobbra, balra eső községeit kereste fel, leginkább: Hroncok, Medzibrod (Mezőköz), Benus (Benesháza), Feketebalog, Karám. Podlavic (Padkóc). 1915 augusztusát (Hédel) Hjad'el községben töltötte az alacsony Tátra lábánál. Itt láttam azt a minden áldozatra kész elszántságát, amely leküzdött minden akadályt a cél érdekében. A tanítónál laktak, de ennek szoba-konyhás lakásában természetesen nem volt hely a Bartók család számára, tehát a tanteremben két egymáshoz fordított iskolapad volt a fekvőhelye mindenkinek. Se szék, se szekrény, se asztal, kivéve a katedrát, melyen a felvevőgép állt, tehát a legelemibb kényelem is hiányzott. De Bartók boldog volt. Közel 400 dal gyűjtése volt az eredménye ennek a nyárnak. Megelégedését tükrözi az a levél, melyet szüleim házában 1915 augusztus 2-án írt, és Hédelen augusztus 19-én írott kártyája. (Vö. Deménv János rendezésében megjelent levélgyűjtemény 85. és 86. oldalán megjelent dokumentumokat!) Ez az életmód tükrözi talán legjobban Bartók egész lényét, azt a végtelen puritán embert, aki mindenről lemondott, sőt a lelke mélyén sohasem igényelte azt az életformát, amit a mindennapi ember megkíván. Ebben az időben — 1915.-i első útja után — kezdett el foglalkozni a szlovák nyelv tanulásával. Ma már közismert nyelvtehetségénél fogva szótárból sajátította el, hihetetlen rövid idő alatt. Második útja időpontját egy levelezőlapon tudatta velem szlovák nyelven. Szövegére ma is emlékszem: Drahy Sestro! (n. b. ez vokativus) \1 657