Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

IV. Miscellanea - Dr. Szántó Imre: Kazinczy Ferenc eddig ismeretlen levele gróf Eszterházy Károly egri püspöknek

Pest, 1868. június 11. Leginkább óhajtanám újságokkal tölthetni be e lapokat, de amily hallgatag és fontolva haladó országgyűlésünk, éppen oly száraz és unalmas, csaknem életnélküli a fővárosi élet. Tudunk éppen annyit, amennyit az újságokból olvasunk; a képviselők szájából ugyan harapófogóval sem lehet kihúzni egy szót, különösen arról, ami a közös ügyi bizottmány kebelében történik; egyrészről azért: mert legtöbben magok sem tudnak semmit; — másrészről azért, mert akik sejtenek is valamit, nem merik, a Monarchiának szerintök válságos helyzetében, sejtelmüket kimondani. Legvígabban eveznek, a látszólagos szélcsend mellett is. a közelgő viharban reménylve, minek előidézésére igyekeznének is, ha tehetnék a szelet vetni a szélső baloldaliak, kikkel a baloldal többi része is, ha bár csak titkos jelekkel érintkezik még eddig, de történhető válság esetére egyesülni fog. Ezek szabadon politizálnak, s ha most még a legszigorúbb törvényesség palástjába takarják is magukat, nem elég hosszú az, hogy ki ne látsszék alóla a forradalmi kecskeláb. — Vannak köztök mint hallottam olyanok is; akik a 24-iki nagy fagy után örömmel kiáltottak fel: jó, hogy ez a fagy tönkre tette a vetéseket, legalább most már bizonyos a forradalom. Oly zilált és levert itt a képviselők legnagyobb részének hangulata, kivált a háborúi kilátások óta, hogy maguk sem tudják mit akarjanak. Legnagyobb részének teljes meggyőződése, hogy ausztriai kapcsolat nélkül Magyarországnak vége, örömmel is ragaszkodnának hozzá, de nem tudják miképpen kezdjék és mire alapítsák. A salus publica felett állanak a 48-iki törvények, mint boszorkánynyomás, melytől hasztalan igyekszünk megszabadulni s melyek alapján hasztalan igyekszünk megalkudni. Nem mondom, hogy annyira nem megyünk, hogy a pókhálókat, melyek a kormány szemét leginkább botránkoztatták, 48-iki törvényeinkről letöröljük; de hogy azokat olynemű freskókkal díszítsük fel, hogy úgy a kormány, mint a Lajtántúliak ízlését eltaláljuk, ezt nem hiszem, ha minden nap írja is a Wiener Zeitung, hogy a kiegyezkedés a legtöbb reménnyel kecsegtető úton halad. Kemény igen levert kedélyű, kerüli az embereket, s legtöbb idejét a Páva-szigeten tölti; dolgozik-e vagy csak elmélkedik, nem tudom, mert ott még nem látogattam meg. — Hetenként egyszer, bent városi szállásán találkozom vele; s mióta a Hohenzollerin herceg oláh fejedelem lett, rögeszméjévé vált, hogy Erdély elveszett Magyarországtól, s a nagy Dacorománia része lesz. — Különben mit sem vár a kiegyezkedéstől, s bensőleg neheztelni látszik Deákra is, hogy az eredeti pártprogramtól eltért, a baloldallal kacérkodott, ezáltal pártja állását meggyengítette, s őtet majdnem a sárban hagyta. — A politikával ez időtől majdnem mit sem törődik, s ha a bizottmányokban eljár is, mélyen hall652