Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

IV. Miscellanea - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György levele a budai egyetem tanáraihoz

gatnak, de nem is tiszteltetnek. Az isten irgalmas, kegyelmes, jól tévő, de imádtatik is. Királyok! légyetek istenek! Engedjetek meg Uraim, hogy e sóhajtás előletek egy szempillantásig elvitt, az emberiségnek karjaira hanyatlottam volt, melyek előttetek tartanak, mert úgyis hiszem, hogy azok, kiknek ily védelmek nincsen, bölcsességteknél, mely csak emberi hivatalbul foly, meg nem állhatnának. Gyerünk a régi világba és Nilustól fogva Budáig lássuk a történeteket. Mennyi háború, mennyi veszély! Ha szivemnek annyi könynyei volnának is, mint az egész teremtésnek kebelébe fekvő tengerek és fellegek, soha emberi nemzetünk eleitül fogva szenvedett véres nyomorúságát azoknak kiöntésével eléggé meg nem sirathatnám. Ha igaz, hogy ily veszedelmünknek nagyobb részét tudatlanság, vakság okozta, légyen e bűn előttünk átok, és légyenek angyalok, védelmező istenek ellenben azok, kik közöttünk, mint Ti, Uraim, a tudományokat emelik. De vájjon csak békesség szülés-e természeti a tudományoknak, és nem lehet-é emberi haszontalansága annak, ki tudománnyal bír? Dicsőség, pénz, szerelem vezeti az egész világot, nincs ember, ki e három hatalom közül vagy egyiknek, vagy másiknak rabja ne volna. Catilina, Caesar, Spició, Borgia, Nagy Sándor — kit Aristoteles vezetett — tudománnyal bírván vérezhették nemeket s gonoszok is lehettek. Hagyjuk el e fényes tolvajokat, kik igaz bölcsességet nem esmértek, tudták Sokratesek, Senecák, Titusok, Aureliusok és Antoninusok, de tudta Plató is, micsodás tudományt kelljen emberi nemünk csendességére keresni. Akármint ítéljünk e terhes kérdésről, de tudom azt bizonytand, hogy a filozófusok sem a vérontást, sem a rabságot soha nem szenvedhették. Ilyen tulajdonságok vagyon az oly halandóknak, kit tudták, hogy emberek. Csináljatok Uram filozófusokat és oly keresztyéneket, kik ugyanazon egy Krisztusnak véres keresztfája alatt összegyűlvén, egymást a békesség istene nevének dicsőségéért ne szaggassák. Nézzétek a magyar hazának kínos sebeit, micsoda bölcsesség, emberség, egy istent imádunk s azon istennek dicsőségéért egymást gyűlölni, üldözni. Uraim! Egyikünk sem érti a váltságnak, szentháromságnak titkát, mégis annak törvényeiben gyűlöljük magunkat. Egész szentírásunk azt állítja: tégyünk jót ellenségeinkkel, szeressük egymást. Mi pedig gyakran azon felebarátunknak fojtogatásukba keressük idvességünket, kik nem mindent úgy hittek, mint mi. Oltaímazzon engemet e világnak istene az oly hittől, ki nékem azokat gyűlölni, sanyargatni parancsolnák, kik másképpen ítélnek lelkekben, mint én. Dolgozzatok Uraim a hit vakságának, e dühös buzgóságának eltörlésére, hadd esmerjék már meg végre a tudatlanságnak éjszakáján tévelygő halandók, hogy ők mindnyájan egy atyának fiai. Emlékezzünk meg azon iszonyú időkről, melyekbe azoknak gyermekeiket a bölcsőből kivagdaltuk, kiknek szülei nem úgy imádkoztak, mint mi. Óh, mely kegyetlen isten volna az, ki az ily ártatlan vért dicsőségének .638