Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Pelle Béla—Perge Imre: Tittel Pál élete és munkássága

. . .„Érsekem rendeléséből Lyceumunkban astronómiai letzkéket adok, mert noha tanuló ifjaink rendszerént való egyéb tudományok által igen elfoglaltatnak, s letzkéimet hallgatni egy sem köteleztetik, valának mindazonáltal ez oskola esztendő folytában állandóan hét olyan tanítványaim közülük, kiket igaz lelkiismerettel dicsérhetek. . . .hogy két százból csak heten vállalkoztak ki, tsudálni nem kell; a Frantziákat ki vévén, sehol ezekből se láttam tsak ennyit is együtt..." Az ellenségeskedés azonban, amely többek között ezzel szemben is megnyilvánult, továbbra sem szűnt meg, s Tittel valóban „némely helyes tekentetek miatt" ezentúl is magánál tartotta kéziratban elkészült munkáit, és csak a legszükségesebbeket közölte. Ilyen az 1824. január 5.-e és 27.-e közötti üstökös felfedezése, illetve megfigyelése is, amely a Gemeinnützige Blätter-ben jelent meg. Fischer érsek halála után (1822) a helyzet még tovább mérgesedett Nem csoda tehát, ha Tittel igyekezett végleg elkerülni Egerből. Ebből az irigy, gyűlölettel teli, vak, elmaradott és a tudományos kutatásra teljesen alkalmatlan környezetből azonban csak 1824-ben tudott szabadulni. III. Tittelnek a budai gellérthegyi csillagvizsgáló akkori igazgatója. Pasquich régi ismerőse volt. Pasquich már 1814-ben szerette volna Tittelt az említett csillagvizsgálóban társának választani, de amint Gaussnak 1814. szeptember 6-i levelében írja [29]: „. . . er stecht hinter seinen Erzbischof, der freilich in Wien bei Hofe viel vermag." Majd Tittelt dicsérve így folytatja: „Uebrigens ist er ein vortrefflicher Kopf, und fleissig, mit dessen Aufführung Sie sicher zufrieden seyn werden: er wird bald bei Ihnen seyn." Mint már tudjuk. Tittel valóban nemsokára Gausshoz is került. Gauss még előzőleg volt tanítványait, Gerlinget és Énekét ajánlotta Pasquich mellé társnak, illetve utódnak. Azonban erre sem került sor Végül is Kazánból J. J. Littrow került Pasquich-hoz a csillagvizsgálóba. Littrow eleinte csupa reménység volt. Öröme azonban csakhamar ürömre változott. Gaussnak írt levelében már egy év múlva panaszkodik, mind a csillagvizsgálóra, mind Pasquichra. Gauss bölcs mérséklettel számolt be erről a levélről kedves tanítványának Gerlingnek: „Ist von allem, was Littrow schreibt, auch nur der zehnte Teil wahr, so müssen Sie und Encke sich Glück wünschen, nicht nach Ofen gekommen seyn. Ich kann aber noch immer nicht recht klug aus der Sache werden, und mich nach dem, was mir Tittel und Reichenbach über Pasquich gesagt haben, nicht entschliessen, nach jener einseitigen Darstellung mein Urteil zu fixiren [30]." Littrow ezután állandóan gyalázta és rágalmazta Pasquichot. Pasquich közben azt gondolta, hogy Tittel is bevádolta őt Gaussnál. Pedig Tittel másképpen nyilatkozik Pasquich és Littrow vitájáról Gaussnak írt levelében: .607