Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása a veszprémi püspökség sümegi uradalmában (1751—1802)

E statisztikai táblázat azt mutatja, hogv a XIX. századba lépve, a sümegi uradalomban még egy százalékot sem tesz ki az egész telkes, vagy egész teleknél többet bíró módos parasztság (I. kategória). A jobbágy gazdagodását csak igen szűk korlátok között és sokkal vontatottabban lehetővé tevő feudális kötöttségekből, meg a jobbágyföldek adás-vételének szűkre szabott lehetőségeiből következett, hogy a gazdag parasztoknak ekkor még alig volt módjuk a közepes birtokúak „kiszorítására", sőt maguk is kénytelenek voltak nemzedékről nemzedékre felaprózni telkeiket. A középparasztság (II. kategória) 14,9 százalékot, a kis- és szegényparasztság (III. kategória) 25,6 százalékot tett ki 1802ben. A házas és házatlan zsellérek (IV) kategóriája 58,8 százalékot, tehát a parasztlakosságnak már több mint a felét adta ki. A parasztság alsó rétegeinek tagjai között már egyre növekvő számban voltak munkaerejüket áruként értékesítő elemek. A vizsgált időszakban a parasztság egyes rétegeinek egymásközti elkülönülése azonban még mindig nem olyan rohamos, mint a parasztság egészének elnyomorodása. Mivel a jobbágy munkaerejének és munkája eredményének javarészét a feudális kizsákmányolás fölözte le, a jobbágyság helyzetét elsősorban a feudális kötöttségek határozták meg. így a parasztság differenciálódása a veszprémi püspökség sümegi uradalmában is sokkal vontatottabban haladt előre, mint később, a jobbágyfelszabadítás után [19]. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a veszprémi püspökség sümegi uradalmában a szerződéses jobbágyság helyzetét megnehezítő majorsági gazdálkodás csak a XVIII. század utolsó negyedében, Bajzáth József püspöksége idején (1777—1802) vált uralkodóvá. A sümegi uradalom roboton alapuló gazdálkodási rendszerét még alig kezdték bomlasztani a kapitalista rendszer csírái. A kizsákmányolás fő formája még erősen feudális volt. A telkenkívüli állomány jelentős része és egyes majorsági birtokrészek egy ideig még a parasztok kezén^ maradtak, de a püspökség a ténylegesen házi kezelésbe vett majorsági területein egyre fokozottabb mértékben vette igénybe a jobbágyok robotmunkáját. Az egyre súlyosodó földesúri, továbbá állami terhek a merev határok közé szorult parasztság elzselléresedési, elszegényedési folyamatát meggyorsították, bár a differenciálódás üteme csak a jobbágyfelszabadítás után vált katasztrofális méretűvé. IRODALOM [1] Zalaegerszegi Áll. Levéltár (ZÁL), Conscriptio Regnicolaris, 1715., 1720., Országos Levéltár (OL), Helytt. História Generalis Conscriptio ad Vacantem Episcopatus Vesprimiensem spectantis Dominii Sümegh Anno 1802 (CEV). [2] ZÁL Acta Urbarialia (AU), Investigatio ad novem Puncta (INP), Sümeg, 1780., Csehi, 1780., Processus Sedium Dominalium (PSD) Fasc. Nr. 4. [3] OL Helytt. CEV 1802, 15. 1. [4] Ungarische Miscellen, III. 1818. 17. 1., A majorsági gazdálkodásra: Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei, Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon, 1711—1790, Bp. 1952, 221—298. 1., Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és .522