Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

A tanulók életkori sajátosságai Az előbbiekben már utaltunk arra. hogy azonos korú tanítványaink egymástól eltérő fejlettségű fizikai és pszichikai sajátosságokkal ren­delkeznek. Tehát nem más sajátosságokról, hanem mennyiségileg és minőségileg, valamint a funkciókban különböző fejlettségi szintekről van itt szó. Azt szoktuk mondani, hogy ,,X tanuló kettős S alakú ge­rincgörbülete ágyéki hajlatának mértéke, a fiziológiás mértéket meg­haladja". A fiziológiás szó itt az általános, a tipikushoz tartozó mérté­ket jelenti. Az attól eltérő mértékű ágyéki hajlat már egyéni sajátos­ság, ami a személyiség egyik meghatározója. Ezek előrebocsátása után, életkori sajátosságnak nevezzük a fizikai és pszichikai sajátosságok fej­lettségének olyan mértékét és minőségét (fejlettségi szintjét), ami a meghatározott életkorra jellemző, tipikus. Az életkori sajátosságok fejlődésében törvényszerűségeket ismerhe­tünk fel. Ilyenek: A fejlettségi szintek meghatározott hajlam eredményeként a kör­nyezet hatására jönnek létre. A fejlettségi szintek nem állandóak, azok egymással összefüggnek és egymásra hatva fejlődnek. Különféle fejlődési szintek közös és jellemző életkori sajátosságo­kat alakítanak ki (pl. nemi érés). Ilyen, több életévre kiterjedő és jel­lemző sajátosságok a „fejlődési szakaszok" (csecsemő, kisded, serdülő stb. kor) kialakításához alapul szolgáltak. Az életkori és egyéni sajátosságok között összefüggés van. Az egyéni sajátosságok a tipikustól eltérő, különleges fejlődési szintet elért sajá­tosságok. (Egyéniség = életkori + egyéni sajátosságok.) Hivatkoznunk kell arra a tényre is, hogy az életkori sajátosság az általános és az egyéni sajátosság a speciális. Ebből következik, hogy a speciális sajátosságokat csak akkor tudjuk helyesen értékelni és gya­korlati munkánkban az idetartozó ismereteket hasznosítani, ha az álta­lános sajátosságok értékmeghatározóit, azok fejlődését, a fejlődés elő­segítésére gyakorolt hatások módszerét alaposan ismerjük. Ha a tanuló állandóan nem figyel, az olyan tünet, ami személyiségét meghatározza. A tanulóról azt mondjuk: figyelmetlen. Csak ténymegállapítás ez. Hogy a tanuló fejlődését e téren biztosítsuk, ismernünk kell a figyelem fej­lettségének a meghatározott életkorra jellemző mértékét, fejlettségi szintjét. A figyelmet serkentő és gátló okokat elemeznünk kell, hogy így a tanuló magatartásában megnyilatkozó ellentmondást (pl. jelentős ismeret — csekély érdeklődés) feloldjuk, tehát a tanulóban a figyelem készségét kialakítsuk, illetve megerősítsük. Az életkori sajátosságokat két csoportban — fizikai és pszichikai sajátosságok csoportjában — tárgyalhatjuk. E sajátosságok részletes ismertetése tárgyunkhoz tartozik, de olyan mértékű anatómiai, fizioló­giai és pszichológiai ismeretek tárgyalását teszi szükségessé, ami a ren­delkezésünkre álló keretet meghaladja. A fizikai és pszichikai sajátosságok összefüggése. Az életkori sajá­4* 51

Next

/
Thumbnails
Contents