Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Megjegyzések a Balaton-környéki „avarkori" települések folytonosságának kérdéséhez

Ezek szerint a gyepüvonalon túl fekvő területek, a Kerka—Mura köze és a Muraköz eredetileg nem tartoztak bele a vármegyei szervezetbe, ide már nem terjedt ki a Bulcsú-nem szállásterülete. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyepükön túl fekvő erdőségekben nem legeltettek volna a beljebb lakók. (Győrffy György nézete szerint a Bars megyében megtelepült nemzetség nyáron legeltetett Zólyomban, s ugyanígy átjárhattak a Dráván túlra is.) Valószínűnek tarthatjuk, hogy I. László király a régi Szlavónia elfoglalása után a zágrábi püspökség megalapításával tolta ki ezen a területen a gyepüket a XI. század utolsó évtizedeinek elején. Mivel Zala megye az ország nyugati szélén fekszik, az egyházigazgatási beosztás mellett a legrégibb gyepüknek a vizsgálata ad felvilágosítást a megye délnyugati határairól. A Zala megyén is keresztülhúzódó gyepüvonal hozzávetőleges irányát Karácsonyi János és Tagányi Károly határozta meg először [46]. Az egykorú, az őröket és a gyepűt említő oklevelek, s a gyepüelvén keletkezett nagybirtok, valamint a zalai és bekcsényi főesperesség határainak ismerete alapján Holub József rekonstruálni tudta az egykori zalai gyepüvonalat [47]. Ez Ramocsától Baksáig a Kerka mocsaraira támaszkodott, onnan pedig előbb délkeleti, majd déli irányban húzódva Letenyétől délre érte el a Murát. De gyepüre utaló hely- és dűlőneveket nemcsak a jelzett vonal közvetlen közelében, hanem Göcsej legkülönbözőbb pontjairól is ki tudunk mutatni. Ezek nem szórványadatok, hanem csoportosan fordulnak elő. Lehetséges ugyan, hogy a legrégibb gyepüvonal nem a Kerka mellett, hanem beljebb húzódott Göcsej területén, de a gyepüre utaló, csoportosan előforduló hely- és dűlőnevek tényét azzal magyarázhatjuk, hogy „a Zala és Kerka közötti területen nem egy, idővel mindjobban kitolódó gyepüvonal állott fenn. hanem az egész erdős-mocsaras terület egyetlen széles védelmi övet alkotott" [48]. Azt már többen észrevették, hogy Göcsej mai népe és az Árpádkori helyi határői^tartomány lakossága között - az újabb jelentős beolvadások ellenére is — szoros leszármazási viszony áll fenn [49]. A gyepüőrök a nomád társadalmakban a meghódolt és csatlakozott népelemekből kerültek ki. Ezt a feladatot a magyar törzsszövetségben a kabarok, a kálizok, a besenyők, s még hosszú ideig a székelyek látták el. A kabarok — mint ismeretes — egy kazár néprész, mely nyolcadik törzsként a magyarság hét törzséhez csatlakozott, tehát kétségtelenül török eredetűek [50]. Nyugat-Magyarországon főleg besenyők és székelyek voltak határőrök. Zalában is voltak a besenyőknek kisebb szórvány-telepeik, miként azt a „Besenyő" helynevekből következtetni lehet [51]. A Talmács besenyő helynév mellett található Kozár várföld nyugodtan népnévnek tekinthető [52]. Még egy nép jöhet számításba a göcseji törökös elem kutatásában, nevezetesen a káliz. Pais Dezső szerint ettől a határőrszolgálatot teljesítő mohamedán-török néptől származnak Göcsej hasonló jellegű, harcos-kereskedő népre utaló török eredetű helynevei [53]. Határőri szolgálatot teljesített az eredetileg Zalához tartozó zagorjai határszélen megtelepült Kadarkaluz nemzet485