Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Megjegyzések a Balaton-környéki „avarkori" települések folytonosságának kérdéséhez

a fő lelőhelyei és eddig jóformán csak a Balaton délnyugati végének vidékén bukkant fel, olyan egységes zárt csoportban, amely minden jogot megad arra, hogy a kutatás vele mint egyazon népesség hagyatékával számolhasson" [13]. Kovrig arra az emlékcsoportra gondol, amely merőben idegen az avarkor többi leleteitől, s amelynek jellegzetességei főként a női sírok leleteiben, — nevezetesen a kosárkás fülbevalókban, a stílustűkben, a kígyófejes karperecekben és a korongos fibulákban —• mutatkoznak (5. ábra). A legnagyobb formájú kosárkás fülbevalók mind Keszthelyen, mind pedig az Alsópáhok—hévízdombi temetőben dinnyemagalakú gyöngyökkel kerültek elő. Alsópáhokon a 34. sírban a váz nyakcsigolyáinál két sor gyöngyöt is találtak a késő avarkor e jellegzetes gyöngyformájából (6. ábra). E dinnyemag alakú gyöngyök —• a sírok tanúsága szerint — kb. abban az időben tűntek fel az asszonyok viseletében, amikor a griffel és indával díszített övű férfiak kezdtek a magyarországi avarkori temetőkbe temetkezni. A „kosárkás függő népe" nem is temetkezett egy helyre az avarokkal [14]. Az egységes leletanyag — Kovrig szerint — azt mutatja, hogy itt a Balaton délnyugati végén „egységes anyagi műveltségű kis néptöredék szorult össze, a helyes értelemben használt Keszthely-kultúra hordozói". Az avar és a Keszthely-kultúrás temetkezéseknek a keszthelyi (és Keszthely-környéki) temetőkön belüli helyzete alapján lehetségesnek tartja, hogy még a VIII. században is számolhatunk a romanizált lakosság bizonyos különállásával [15]. A régi lakosság természetesen sem itt, sem máshol nem pusztult ki teljesen a Dunántúlon a római uralom megdőlte után, hanem legtöbbnyire az új hódítókkal kényszerült együttélésre. Sági Károly a régi római út vonalán található langobárd lelőhelyek (Fenékpuszta, Keszthely, Dobogó), de főleg a vörsi 5. számú sír temetkezési rítusa alapján úgy vélekedik, hogy legalább Keszthely vidékén feltétlenül számolhatunk avar uralom alatt továbbélő langobárd elemekkel. Az ú. n. „Keszthely-kultúra" etnikai alaprétegének a Keszthely vidékén avar uralom alatt élő langobárdokat tekinti. Radnóti Aladár szerint Fenékpuszta (a római Valcum) az V—IX. században nagyobb megszakítás nélkül állandóan lakott hely volt, ahol az egymást váltó és részben összeolvadó népelemek bizonyos települési kontinuitást biztosítottak [16]. A tudományos kutatások most éppen abban az irányban folynak, vajon lehetséges-e a fenéki erőd életének folytonosságát a honfoglalásig felvinni. Ehhez komoly érvet jelent Keszthely nevének a latin castellum (váracska) szóból való származtatása is. Pais Dezső szerint „igenis számolhatunk azzal, hogy a Keszthely helyén vagy szomszédságában állott római castellum, erődítmény anyagi indítékként szerepelt a későbbi telepnek a szláv Kostelz-vel való elnevezés körül". Lehetségesnek tartja, hogy „Magyarország bizonyos vidékein, valamint az Alduna melléki tájakon a szlávság ott érhetett római vagy romanizált népelemeket" [17]. Kétségtelen, a fenéki várnak volt szerepe a Balaton környéki szláv uralom kifejlődésében, de a szláv uralom erősödésével a centrum .478