Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Megjegyzések a Balaton-környéki „avarkori" települések folytonosságának kérdéséhez

préselt veretes (lemezes) övgarnitúrák leletanyagát (4. ábra) a kutrigurok hagyatékának ítélte és annak ellenére, hogy a bronzöntéses grifíes-indás anyagnak ilyen datálása nincs, mindkét csoportot egykorúnak tartotta [5]. A bizánci övcsatok egykor vásári áruként jutottak el Bizáncból az avar birodalom területére. Használatuk az élénk avar— bizánci kereskedelmi kapcsolatok idejére (i. u. 568—679) terjed ki, de az újabb kutatások arra engednek következtetni, hogy a préselt lemezes övgarnitúrás etnikum megélte az új griffes-indás etnikum megjelenését, amit bizonyít együttes előfordulása néhány helyen [6]. E bizánci eredetű fémművességet képviselő emlékanyaggal kapcsolatban már Lipp Vilmos észrevette a Keszthely-vidéki temetőkben, hogy „területileg a temetőnek nem minden részén, hanem csak bizonyos kisebb területen fordultak elő" [7]. Az avarkori köznépi temetők nagy részének legvégső szakaszát jól körvonalazható leletanyag, a griffekkel, állatviadal ábrázolásokkal és indákkal díszített bronzból öntött övveretek csoportja jellemzi, mely szerves kapcsolatban áll a nagyszentmiklósi kincs motívum- és formakincsével [8], Egyre inkább valószínűvé válik, hogy a griffes-indás veretes övű csoporttal, mint később beköltözött néphullámmal számolhatunk [9]. Hogy ez az emlékcsoport nem a VII. század végi avarok ízlésbeli és technikai fejlődésével, illetőleg az avar fémművességnek a Bizánctól való elzártság nyomán kialakuló önállóságával hozható kapcsolatba, ezt az emlékanyagon kívül a temetkezés rendje, a temetkezési és viseleti szokások, az övszerkezetek, a fegyverek és lószerszámok különbözőségén kívül a sztratigrafia is bizonyítja [10]. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Káma folyó melléki avar törzsek és a Kaukázus északi steppéjéről jövő bolgárok, az új jövevények hozták magukkal a bronzöntésnek azt a technikáját, mely a griffes-indás Övveretek készítését jellemzi. „E leletanyag — Szőke Béla szerint — közvetlen kaukázusi és pontusi kapcsolatokat árul el, etnikai hátterét ma még nem tudjuk tisztázni" [11]. Teljes bizonyosságról ebben a kérdésben ma még nem lehet szó, mégis a mi szempontunkból igen figyelemreméltó, és — mint látni fogjuk — a Balaton környékén is bizonyítható Győrffy György véleménye, aki a bronzöntéses griffes-indás leletanyagot tartalmazó temetőkben véli megtalálni a magyarságnak, a bizánci források türkjeinek régészeti és embertani hagyatékát [12], Míg Alföldi András a Keszthely-kultúrát kizárólag avarnak jelölte meg, addig az újabb kutatás olyan keverék-kultúrát ért a Keszthelykultúra alatt, amelyben az avar és germán elemek mellett a római hagyomány nyomai és a szlávok hagyatéka is felismerhető. Ismeretes, hogy az avarok kezdettől fogva súlyos harcokat vívtak a szomszédos és uralmuk alá került szlávokkal. Ez a szívós harc felmorzsolta az avarok életerejét, s már a VII. században megindult az avarság felszívódása a szláv etnikumba. Kovrig Ilona szerint azonban megtévesztő a Keszthely-kultúra elnevezés ilyen széleskörű használata, mert „ezzel elvonjuk ezt a nevet egy másik csoport elől, amely erre teljes joggal igényt tarthat, mert ennek keszthelyi és a Keszthely-környéki temetők 477