Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

forma egy időben egymás mellett volt használatos (mitto epistulam amico — mitto epistulam ad amicum; hasonló szerkezetpárok, a scribere, dare, dicere stb. igék mellett is használatosak voltak). Az árnyalati különbség e két forma jelenlétében egyre inkább halványult, majd teljesen megszűnt, vagyis az új forma (ad + acc.), miközben megőrizte eredeti jelentéskörének nagy részét, teljesen felvette a régi forma (dativus) jelentéskörét. Az elöljárók produktivitása hozta meg azután azt az eredményt a francia nyelvben, hogy az egykor datívusszal kifejezett viszonyok jelölésében az eset végződés helyét előbb szórványosan, majd teljesen elfoglalta az időközben fonetikai változáson átment ad á elöljáró. (Hogy ennek, a fejlődésnek ideje alatt az accusativus is bizonyos változáson ment át, az már nem tartozik a mi kérdésünkhöz.) Az indoeurópai nyelvben datívusszal kifejezett objektív viszonyok kifejezési formájának fejlődési szakaszai tehát a francia nyelvben: 1. dativus, 2. a dat. mellett ritkán ad + acc., 3. ritkán dativus, többnyire ad + acc., 4. kizárólag ad + accusativus a közben fonetikailag megváltozott (ad á) elöljáróval, s a fonetikailag megváltozott accusatívusszal — s a fejlődés végén: á elöljáró + a főnév szótári alakja. Hasonló elgondolással eljuthatunk legalábbis addig, hogy a szláv vid-rendszer mai állapota nem zárja ki az indoeurópai örökséget. A latin és ógörög nyelvi adatok eléggé igazolják, hogy a folyamat— nemfolyamat (imperfektum—aor., perf.) grammatikai kategóriája megvolt az indoeurópai alapnyelvben. A szláv vidék mai grammatikai kifejező eszközei közül egynéhányról minden kétséget kizáróan kimutatta a nyelvtudomány az indoeurópai eredetet. Ilyenek: 1. az -n- és az -a- szuffixumok, 2. az igekötőkként is használt elöljárók (csak mutatóba néhányat!): изъ-* ex, fV.-, обити — latin obire „begehen", ieur. *obhi, *bhi, о — *aue *au *ue lat. auferre, aufugere, ószl. проси у мене nál, nél, Av. ana, gor.<tva uv- ószl. na, ävccßivco- — наити(гй),на селе a mezőn *de *do gör. — de ószl. до (usque ad) до-нести pro, pro „előre" gör. лоощи (előre megy) 1. prodire „el-" Zu Ende, weg: пропити (elinni) :!

:prai lat. prae ószl. при предъ прибыти gör. тгара принести peri per gör. nsQÍ lat. per ószl. пре (orosz: пере — perlegere — перечитать persecare — пересекать, периохоиуоцси — пересохнуть — teljesen kiszáradni pos* lat. post ószl. по- (utána) *ko, *kom lat. comcum*som ószl. сън , съ gör. ««« De indoeurópai alapnyelvi eredetű sok szláv nyelvi „üres" előképzős ige is „perfektivált" jelentésével együtt [79], s még csak az előképző 458