Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

értésre adhat alkalmat az „indoeurópai nyelvek idői'' címén a jelen időt. aorisztoszt és perfektumot sorolni fel, mikor az ógörögnek az imperfektumban van jelen és múlt, az instansban jelen (= fut.) és múlt (aor. ind.), a perfektumban jelen, múlt és jövő ideje. A vid és Aa fogalmának megint csak hagyományszerű keverése a fenti idézetben, amikor a szerző a két tő jelentéseiben a tartósságot nemtartósságot — sorolja fel, holott ezek a kifejezések Aa-ot, nem pedig videt jelentenek. Amint a befejezett aspektusú igealak az esetek többségében nem mozzanatos cselekvést jelöl, a mozzanatos cselekvés is elképzelhető, szemlélhető éppen lefolyásában is, bár a legtöbb nép ezt nem szokta megtenni és nyelvében sem fejezi ki. Hasonló okokból nern csatlakozhatunk Sz. D. Nyikiforov-nak [56] ahhoz a megállapításához sem, amely szerint: ,, . . . az orosz vid a reális valóság cselekvéseiben és folyamataiban végbement minőségi változásokat fejezhet ki", mert ebben is a vidnek az Aa-tal, a grammatikai jelentésnek a lexikai jelentéssel való keverését sejtjük. Az tény, hogy minden cselekvés három mozzanatból, illetőleg szakaszból áll: a kezdődés (pillanata), folyamat—tartam—lefolyás, és végül az utolsó mozzanat, a befejeződés (pillanata); s ez a három mozzanat (pontosabban két mozzanat és többnyire egy szakasz) valóban a reális valóság cselekvésfolyamatában végbemenő minőségi változásnak'' tekinthető. Pl. egy levél megírásánál a kezdő mozzanat (a megszólítás első betűjének írni kezdése), valamint a befejező mozzanat (mondjuk az aláírás utolsó betűjének utolsó görbéje) minőségileg különbözik egymástól is (az első görbe—utolsó görbe), s mind a kettő különbözik a folyamat szakaszától, amely időben többnyire tartós, s amelynek végzése közben nem gépiesen rajzol görbéket a levél írója, hanem sokszor (többé-kevésbé) megerőltető logikai műveletsorral végzi a levélírás tulajdonképpeni műveletét. Nyikiforov, akárcsak a „pun'ktuális" elmélet valamennyi híve, abban téved, hogy a valóság e három jelenségét keveri az orosz ige vid-jelentésével: .. запелипесню, спели-, песню nem azt jelenti, hogy felcsendült a dal kezdő, illetve befejező hangja, hanem azt, 'hogy a beszélő az egész dal eléneklését a kezdő, illetőleg záró mozzanatban látja összpontosítva. Különösen vonatkozik ez a „спели" típusú befejezett aspektusú igékre, mert míg а запели-nél elképzelhető, hogy nem dalolják végig a nótát, а спели jelentésében benne van az egész nóta végigdalolása. Tehát a vid nem a reális valóság cselekvésében végbement minőségi változást fejezi ki, hanem azt, hogy a beszélő az adott cselekvést más-más szemszögből nézi. Az Aa-ok és a vid összefüggéseinek kérdésében a miénktől lényegesen elütő, különleges álláspontot foglal el B. A. Szerebrennyikov [57]. Osztja E. Seidelnek azt a nézetét, hogy ,,a perfektum és imperfektum kategóriák egyes esetekben egyidejűleg szolgálnak az aspektus és Aa kifejezésére. A szláv grammatikai vid-kategóriája mind a kettőt magában foglalja" [58], s ezért haszontalannak tart minden olyan törekvést, 440