Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

valóban mesteri alkalmazásával. A ,,Glembajevi" naturalizmusa nem öncélú, nem a biologizmus tobzódása, pusztán a valóság minél könyörtelenebb bemutatását szolgálja. És ami döntő, ez a fajta naturalizmus egy szemernyit sem csökkenti Krleza realizmusának értékét. A kötet első írásában, ha úgy tetszik novellájában, egy sereg Glembay jellemzését kapjuk. Valóságos szintézise ez a novella a Glembayfamiliának. „Idestova két évszázad telt el azóta, hogy a muraközi remetineci plébánia születési anyakönyvébe bejegyezték az első hiteles adatot a Glemba jókról" [30]. S azóta vér, könny, botrányok sorozata kapcsolódik e névhez, mert „a glembaji kamatláb" igen sok gazságot, s nem egy család nyomorúságát idézte elő. A Glembajok négy nemzedékét vonultatja fel az író, hogy minél pregnánsabban érzékeltesse nemezdékről nemzedékre fokozódó aljasságukat: „Az első nemzetség emberöltőjében a Glembajok még névtelen céhes iparosok; a második nemzetségben már fel-felbukkannak a családban a bűncselekmény és ragadozó erőszak első jelei; a harmadik nemzetség ivadékai megszerzik és hasznosítják első gőzgépeiket, megalapítják első bankjaikat, s uzsorakamaton tollasodva, szemrebbenés nélkül váltják aranyra az emberi vért és verejtéket. Ez a glembaji Arany a hetvenes években kezd lateineresedni: hovatovább ügyvédi és bankári, előkelő csengést nyer, főúri származású nejek révén nemesedik és úri ivadékokat nemz. A következő emberöltőben e sarjak lelépnek a színről: a végső terheltség teátrális tartozékával — idegbajos, görcsös fintorral, veronállal és browninggal hagyják el a horvát élet már anynyiszor megénekelt színterét" [31], S hogy a Glembajok szédületes karrierje mennyire tipikus a horvát társadalmi fejlődés történetének mezején, azt ilyen könyörtelen sorokkal jellemzi Krleza: ,, . . . nem vitás, hogy a Glembayak nem az egyetlen alsóvárosi patrícius-család. amely vér és könny árán urasodott meg; s hogy a Glembayak. miként a mi úgynevezett polgári mágnásaink bármelyike, temérdek bűn és csalás árán jutottak ki a sanyarú nincstelenségből és tettek szert rangos kereskedői és üzleti tekintélyükre, cégeik és bankjaik feddhetetlen hírére, olyannyira, hogy nevüket a napi sajtó is a tisztelet és megbecsülés szolid hangján emlegeti" [32], A burzsoázia szennyes, csaláson, sikkasztáson, olykor gyilkosságon keresztüli karrierjéről még a világirodalom legnagyobb burzsoá-szakér tőinél sem olvashatunk pontosabb és hitelesebb analízist. Krleza nyíltan vágja a korabeli horvát nagypolgárság szemébe ezt a könyörtelen igazságot, mégpedig annak a nagypolgárságnak, amelynek tagjai „a horvát gentry-mentalitás kisisteni talapzatán pöffeszkednek", „gyermekeiket tiroli és felső-ausztriai jezsuita és cisztercita kolostorokban neveltetik", akiken ez a pöffeszkedés és úrhatnámság csupán „csak álarc", s akik nagyonis tudatában vannak, „hogy álarcukat alig háromnégy évtizede viselik". Ez a szörnyű és pénzre éhes parazita társaság Glembayok, Bárbóczyak, Warroniggek — „évtizedeken keresztül éhező rabszolgákat hajtottak igába", emberek százait küldték halálba a bányák mélyén és mocsarak tengerében „mint alacsonyrendű állato.409