Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

egymással szembenálló szemléletük miatt nem tudnak majd megférni a Kassai Magyar Museum ifjú szerkesztői sem. A Telekiek, Rádayak, Prónayak, tehát a vezető protestáns magyar urak nem becsülték annyira Bessenyei Györgyöt, mint Orczyék. Szerepet játszottak ebben az iskolaüggyel kapcsolatos harcok, melyekben Bessenyei lényegében az udvar álláspontját igyekezett elfogadtatni hitsorsosaival. Tudjuk, hogy ekkor személy szerint is összekülönbözött a hatalmas Teleki Józseffel és a királynő támogatása nélkül aligha úszhatta volna meg a merész tengelyakasztást. Betetőzte — véleményem szerint — ezt a feszült viszonyt Bessenyei áttérése. Hiszen joggal azt mondhatták rá, ime lelepleződött a protestáns ügy hűtlen védelmezője! Az összefüggéseket még nem ismerjük eléggé. Mindenesetre feltűnő, hogy az a Ráday Gedeon, aki Bod Péterrel levelezik magyar akadémia ügyében, aki sok íróról elmondja leveleiben a véleményét, Bessenyeit csak egyetlen egyszer említi, kicsit — érzésem szerint — vállveregető és nyilvánvalóan helytelenítő modorban. Kónyiról van szó, kinek a vidám rövid elbeszélésben jártasságát és szerencsés stílusát Ráday helyesen veszi észre, s akit ő is szükségesnek tart Bessenyeivel szemben védelmébe venni [55]. ,,Ezen okból úgy tetszik nékem, hogy Bessenyei Uram rövidséget tett neki, midőn a Filozófusában a versei közül a legrosszabbat kiválasztotta és csúfság képpen hozta elő. . ." Kazinczy irodalmi Ízlésének kialakításában a nyolcvanas években nagy szerepe van az öreg Rádaynak. Az idős főúr, bármennyire udvarhű volt s bármennyire igyekezett apja kuruckodását elfelejtetni, az egyházpolitikai harcokban szembenállt Bessenyeivel személy szerint maga is. Kazinczynak ez a környezete nem ismeri el a testőrírók csoportjának kollektív elsőségét irodalmunk megújításában. Gessner Idylliumi 1788-as kiadásának előszavában, mely 1785-ből van keltezve, íbben az értelemben kapunk rövid áttekintést irodalmunk történetéről és helyzetéről. Helyet kap Bessenyei is, de ez korántsem azzal a biztos történelmi tudással és helyzetismerettel történik, amit Batsányinál tapasztaltunk. A magyar nyelv tökéletességéről elmélkedvén, Kazinczy elképzeli magának azt az állapotot, hogy ,,az istenek köztünk is teremtenének egy Voltairet egy Marmontelt." Költészetünk ekkor egyszerre európai rangra emelkednék. „De hová-hová szenderít el hízelkedő álmodozásom?" — ébreszti magát a valóságra az író. „Nem fogom én soha látni bételjesedésed! — Ah! messze — igen messze estünk attól a fényességétől a dicsőségnek, melynek arany hajnalát kevéssel ezelőtt már virradni láttuk." A Ráday Gedeonhoz intézett előbeszéd egyébként az eredeti költés és a fordítás különböző nehézségeiről beszél. Nagyon nehéz a magyarban hív fordítást nyújtani. „Pedig ebben az epochában, midőn nyelvünket csínosgatni s gazdagítani még ekkoráig is csak kezdjük, leginkább ezen kellene igyekeznünk." Ha a magyar költő eredetit alkot, Kazinczy szerint „nálunk szebben senki sem ír." „Gróf Teleky, Prof es. .386