Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

A revizionisták „hibás sztálini elméletnek" nyilvánítják Lenin tanításait. Ismeretes Leninnek a szocializmus egy országban való győzelméről szóló tudományos elmélete, a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődéstörvénye alapján. Erről megfeledkeznek, ill. ezt elhallgatják. A tervezet mélyen hallgat a proletárállam külső funkciójáról, az imperialista agresszió lehetőségéről, s így a szocializmust „erő nélküli hatalommá" degradálja. Jellemző arra az eszmei zűrzavarra, amely a tervezetben kifejezésre jut, hogy az állami életben megnyilvánuló bürokratizmust azonosítja magával az állammal. Miután azonban valaminek mégis csak lennie kell, az állam helyébe állítja az un. „önigazgatást". De ebből az önigazgatásból nem sül ki más, mint anarchia, s a kispolgári ösztönösségnek adja át a szocializmus ügyét. A jugoszláv revizionisták megfeledkeznek egy igen fontos történelmi tényről. Nevezetesen arról, hogy az állam, mint az osztályellentétek kibékíthetetlenségének terméke, jellegére nézve osztályállam. ígv tehát állam mindaddig van, amíg osztályok vannak. Az átmeneti korszak viszont még nem az osztályok megszűnésének, hanem a kapitalizmus gazdasági megsemmisítésének korszaka. Az osztályok csak a kommunizmus teljes győzelmével tűnnek el. Az átmeneti korszakban a proletárállam fokozatosan, erősödik, nem pedig elhal. A proletárállam a kommunizmusban, erejének teljében, valamennyi dolgozó gazdasági, politikai, kulturális és erkölcsi egyesülésének szakaszában hal el. De még ez is az emberiség történetének arra a szakaszára vonatkozik, amikor a szocializmust már nem veszélyezteti a kapitalista restauráció, amikor a kapitalizmus végleg letűnt a történelem színpadáról. A Jugoszláv Kommunista Szövetség programja lényegében a „nemzeti kommunizmus" programja. Amint látható, ez nem valamiféle új elmélet, nem az „új idők marxizmusa". Újnak csupán annyiban mondható, hogy a jelenlegi viszonyok között, amikor létezik egy egységes szocialista tábor, amikor a szocializmus már több országban gyakorlattá vált, új módon, új eszközökkel próbálja a szicialista mozgalmat lépre csalni, a szocializmust megsemmisíteni. Eszmei fegyvertárában azonban ugyanazok a régi revizionista érvek találhatók, amelyekkel már az elődök is (Bernstein, Kautzkv. Hilferding, stb.) dolgoztak. A revizionizmus magyarországi képviselői, Nagy Imre és társai semmibe sem ütöttek el a nyugati revizionistáktól és a „nemzeti kommunizmus" eszméit illetően mindenben megegyeztek a jugoszláv revizionistákkal. A magyarországi revizionisták a „sztálinizmus" elleni eszmei és politikai harc jelszava alatt támadást indítottak a marxizmus— leninizmus ellen. Támadásuk azt a célt szolgálta, hogy kiszakítsák Magyarországot a szocialista táborból és átlökjék a kapitalista tábor oldalára. Nagy Imre a „nemzeti kommunizmusról" vallott felfogását írásaiban nem egy helyütt kifejtette. Politikai koncepciójára alapvetően az volt a jellemző, hogy a szocializmus és az imperializmus közötti alapvető és kibékíthetetlen ellentétet alárendelte a szocialista táboron, vagy országokon belül időlegesen fellépő ellentmondásoknak, s ezeknek a jelentőségét mértéktelenül eltúlozta. Ezeknek az időleges ellentmondá.330