Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A példák felhasználása pszichológia oktatásunkban, különös tekintettel szocialista iskolareformunk alapelveire

kek gyenge koncentrációképessége milyen környezeti hatások eredménye lehet. A gyermeklélektanban nem ritkán szerepelnek, továbbá egyéni eseteket pszichológiailag elemző, ún. ,,eset-tanulmányok" is. Ilyen volt pl. FREUD-nak egy négyéves kisfiú phobiá-járói szóló tanulmánya, melyben egyoldalú pszichoanalitikus magyarázattal igyekezett megvilágítani egy kisfiú lótól való félelmének létrejöttét és az eset kezelését [17]. Vagy: ilyen eset-tanulmány olvasható Hildegrad HETZER híres munkájának, a „Kindheit und Armut"-nak (Leipzig, 1929. Verlag S. Hirzel, 283—297. 1. Magyarul a könyv címe: Gyermekkor és szegénység. Magy. ford, nem jelent meg) függelékében Willy C.-ről, egy bécsi lumpenproletár gyermek fejlődéséről. Hetzer műve egyébként a burzsoá „szociálpolitika" eszmekörében fogant és távol áll attól, hogy a gyermek fejlődésére kiható társadalmi, osztálytényezőket teljes realitásában, mélységében feltárja. Ezért megfelelő kritikával kezelendő. Adatai és egyes megállapításai azonban természetesen értékesíthetők számunkra. Természetes, hogy gyermeklélektani anyagunkban, előadásainkban egyes eset-tanulmányokat részletes kidolgozottságban — az időhiány miatt — nem szerepeltethetünk. Az eset-tanulmányokból azonban egyes, témánkba vágó részleteket, megfelelő kritikával felhasználhatunk. Gondosan mérlegelnünk kell a gyermeklélektanban egyes esetek, példák bizonyító erejét, értékét is. Pl.: mennyiben bizonyítják egyes szerzők adatai, példái azt, hogy a kisgyermek világképe mágikus, animista jellegű? [18]. Vagy: vannak a XX. században pszichológusok, akik példákkal azt igyekeznek bizonyítani, hogy a gyermek vallásossága — állítólag — pszichológiai szükségszerűség, általános emberi pszichikai szükségletnek felel meg. Hetzer egy ateisztikusan nevelt, de később vallásossá lett leány példáját hozza fel az említett tétel bizonyítására [19]. Hetzer példájának bizonyítási törekvése azonban primitív logikai hibában, a „tétel felcserélésé"-nek hibájában szenved: nem azt bizonyítja, hogy a gyermek természettől fogva vallásos, sem azt, hogy a vallásosság általános emberi szükséglet, hanem csupán azt, hogy előfordulhat olyan eset (a kapitalista társadalom viszonyai közt, kapitalista környezetről van szó a konkrét esetben), amikor egy ateista szellemben nevelt leány vallásossá lesz. Az ilyen lehetőséget azonban egyáltalán nem vitatja sem a marxista társadalomtudomány, sem a tudományos, materialista pszichológia. Hetzer példájával tehát olyasmit „bizonyít", ami voltaképp nem is vita tárgya. A gyermeklélektani anyagban a marxista tudomány, a materialista pszichológia álláspontja sokszor jobban kiviláglik, ha kritikailag elemezzük az idealista, hibás álláspontokat és ezeket szembeállítjuk a helyes, tudományos állásponttal. Ilyen szempontból nézve, gyümölcsöző lehet pl. a serdülőkor tárgyalásánál néhány jellegzetes polgári pszichológiai művet — ha csak röviden is — kritikailag elemeznünk (pl. Charlotte BÜHLER, Eduard SPRANGER munkáit). 32