Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

portunizmus osztályáruló lényegét. „Materializmus és emipiriokriticizmus" c. legjelentősebb filozófiai művében megsemmisítő bírálatban részesíti a revizionizmus világnézetét s megmutatja, hogy annak filozófiai alapjai reakciós, szubjektív idealista szemléletmódot képeznek. II. A revizionizmus azt vallja, hogy a legnagyobb forradalmat (szocialista forradalmat) csak lassan lehet végrehajtani. Mégpedig azért, mert lassan, lépésről-lépésre, fokozatosan bontakoznak ki azok a gazdasági, politikai és morális erők, amelyek egyben e forradalom megtestesülését jelentik. A szocializmus nem jön, nem megyünk feléje, hanem a munkásosztálynak adott fejlettségi fokában elért apró gazdasági és politikai sikereiben jelen van már a kapitalizmusban. A különböző munkásvédő intézmények, a demokratikus szabadságjogok — a revizionisták szerint — mind-mind szocialista tényezők, a „szociális elv" megvalósulásának konkrét megnyilvánulásai, — és ezért teljesen értelmetlen és felelőtlen dolog forradalmi rohamot indítani a kapitalizmus ellen. Nem szabad a „bizonytalant" felcserélni a biztosért. A revizionisták véleménye az, hogy a munkásmozgalom egyetlen feladata ezeknek a különböző vívmányoknak a továbbfejlesztése. Mégpedig olyan módon és olyan ütemben, ahogy ezt a tőkés hatalmi viszonyok megengedik. Érdekes ezzel kapcsolatban Földes Bélának, a szocializmus egyik magyar történetírójának az álláspontja. A szocializmus gazdaságpolitikai eszménye — írja — a kollektivizmus. Miután azonban a teljes kollektivizálást kapitalista viszonyok között megvalósítani nem lehet, — ,.a részleges kollektivizálás eszméjével kell megbarátkozni. Ez kizár minden osztálymozgalmat, minden osztálykiváltságot. . [4], Eszerint a burzsoázia diktál, a proletáriátus pedig megvalósít; megvalósítja, amit meg tud valósítani. De a fentiből logikusan következik az is, hogy miután a burzsoázia önként nem adja át a hatalmat a proletáriátusnak, meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a hatalom maradjon a burzsoázia kezében és a proletáriátus majd lassacskán kicsikar tőle egy kis gazdasági és egv kis politikai engedményt. így aztán majd csak eljön a szocializmus. Logikus, hogy az ilyen koncepció arra kellett, hogy vezessen, hogy a revizionista-opportunista szociáldemokraták megtagadják a forradalmi szociáldemokratákat. Koncepciójukból világosan adódott a következtetés: „a szociáldemokráciának a szociális forradalom pártjából át kell alakulni a szociális reformok demokratikus pártjává" [5], így tehát lényegében nincs is szükség önálló munkáspártra, mert az szemben áll az egész társadalom demokratikus reform-akcióival és lehetetlenné teszi, hogy a munkásosztály együtt haladjon minden emberrel a társadalmi boldogság megvalósítása útján. Nem kell önálló munkáspárt, mert lényegében nincsenek osztálycélok, csak egyetemes emberi célok. A revizionisták rátértek a burzsoá liberalizmus útjára, átvették azokat a burzsoá nézeteket, amelyek a proletáriátus osztályharcának .318