Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Varia Comeniana Hungarica I. (Nyelvészeti és művelődéstörténeti vonatkozású adatok Comenius magyarországi utóéletéhez)

4. Comenius és Földi János A magyar Comenius-irodalom eddigelé nem regisztrálta ezt az öszszefüggést sem. Földi János a magyar fűvésztudomány szakszótári munkálatával kapcsolatban értékes dolgozatot jelentetett meg „Bétsben a' Magyar Hírmondó íróinak költségével", 1793-ban, „Rövid Kritika és Rajzolat a' Magyar Fűvésztudományról" címmel. Földi azt is elpanaszolja, hogy ,,eddig összveszedett s könyvekbe rakott Növény Magyar Neveink igen kevesek", s megmutatni szándékozik, milyen módon és eszközökkel kell megteremteni a magyar szakszókat. Ennek a munkának egyik legnagyobb értéke ma számunkra, hogy akkor, amikor rostáját készíti el a szerinte nem pontos, nem megfelelő magyar elnevezéseknek, a magyar népies növény nevekből igen gazdag gyűjteményt állít össze. Hogy a kiiktatásra ítélt és a használatba veendő növényneveket honnan vette, maga Földi igazít el bennünket: ,,imé megnevezem a' forrásokat, mellyekből szedegettem." Az idézett források között utal Földi Comeniusra is, közelebbről Comenius Januájának 1729-es kiadására. Földi János Comenius munkájából vett növényelnevezéshez (peremézs) annotációul nemcsak Comenius nevét illeszti, hanem ezt a megjegyzést is: ,,A Nép közt szerte széllyel talált, vagy hallott név. . ." Ez nem véletlen. Comenius magyarítója Szilágyi Benjámin és a későbbi magyarítók a növények latin elnevezéseit elsősorban a nép száján élő szókkal magyarítják, illetőleg azonosítják. A Janua XII. fejezetében (De Herbis) garmadáját találjuk a nép száján is élő elnevezéseknek: kardrépa, öregretek, murok, édes-fodor avagy haraszt káposzta, laboda, disznókenyérfű, kalános-fű, bagoly borsó, ökörfark-fű, tzitvar, eb-kapor, borjú-láb-fű, Isten szakálla nevű-fű, peremés (gyűrűvirág), olaszviola, basa-rózsa, Szent György-virág, kakuk-fű, szarka-láb, vadtárkony, tyúkhúr, kakuk-törjék, ökör-gús, avagy eke-akadály, sebfű, köves-nadály, haj-nevelő-fű, ezerjó-fű, nyúl-láb, egérfark-fű, keserű balhafű, avagy balhavirág, úti-fű, salamon petséti, téj-nevelő-fű, gyék-fű, kakas-láb, rontó-fű, Szent Jakab-füve, nyúl-paréj (nyúl-kék) ölyv-fű avagy erdei saláta (ropantz), csalán, réti kender (gyapjas-fű, róka-farkfű, béka lentse, Isten-fája, medve-talpú-fű, avagy tövises lapu, májgyógyító-fű, Boldog Asszony-tövise, fejér hunyor (prüsszentő-gyökér), mátra-fű (fűnek annya). tárkony, csombor, Venus-köldöke-fű, paponyfű, (papmonya-fű, muhar cza-fű), árva-leány haja, nyúl árny ék-fű, párló-fű, angyal-fű, kopottnyák, mezei ökör-nyelv, Isten-kenyere, vérehulló-fű, ló-ménta, sár-tök, balha-ölő-fű, hasindító eb téj, húgyos-fű, sár-kelep, has-purgáló-fű, vitéz-fű, (agármony), Csaba-ire fű, nősző-fű, kő-rontó-fű, szarvas-nyelvű-fű, öreg lósóska, nap után járó-fű, barátparéj, vizi-tök, tsók-fű, tsuda-fű, eb-nyelv, matska-tövis, iglitze, farkasölő-fű (farkas répa), stb. Ha figyelmesen végig olvassuk Földi munkálatának szakszóit, találkozunk ezekkel az elnevezésekkel is. Comenius magyarítói különben az előd szó jegyzékekben és szótári munkálatokban talált növényneveket is felhasználták a Janua idevágó textusának magyarításában. .314