Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

a szájban mozgó szervet jelöli meg és a kiejtési hibázásokat, a hang­képzésben tapasztalható hiányosságokat „a imbecilitate linguae" vezeti le. Nicolai Perotti is (Cornucopiae Linguae Latinae, 1489) nagyon jel­lemzően azt írja, hogy a beszédhibás emberek (blaesi, balbi) ,, lingua impediti sunt". Theodor Bibliander (De Ratione Communi Omnium Lin­guarum) arra mutat rá, hogy a nyelvi hibák valójában „vitia oris et linguae". így a nyelvi hibák forrása lehet a lingua mollis, illetőleg a lingua lata. J. C. Scaliger (De Causis Linguae Latinae, 1540) még tö­mörebben fogalmazta meg erre vonatkozó nézetét: „Blaesitas est vitium oris et linguae." Madsen is elsősorban a fentebb említett forrásokat kö­vetve állítja azt, hogy pl. az sz és az r hangokat „propter imbecillita­tem linguae non possunt proferri" a hibás beszédű emberek. A XVII. század első felében megjelent nyelvtanokban és általában a nyelvkönyvek, szótárak stb. előszóiban utalás történik a helyes kiej­tés gyakorlásának fontosságára és az ezzel kapcsolatos fonetikai isme­retek tanításának, tudásának jelentőségére (vö. pl. Catharini Dulcis Schola Italica iam saepius renouata, in qua praecepta beneloquendi faciliori Methodo proponuntur ... 1631). Comenius elődeinek és forrásainak gyakorlatát követve, a nyelvi hibázás, a helytelen kiejtés fonetikai vonatkozásait is igyekszik feltárni. A Triertium Catholicum-han (Caput VI. 13) világosan megírja, hogy minden hang képzésének megvan a maga fonetikai mechanizmusa, s ha erre valaki nem ügyel, akkor „pronuntiatio vitiosa, blaesa, balba, in­telligibilis fit". Ebben a tekintetben Comenius is különös figyelem­mel kísérte a két — szerinte legfontosabb — beszélőszervnek, a nyelv­nek és a száj üregnek szerepét. Különösen a nyelv nagy szerepét emeli ki: „Lingua (értsd: 'Zunge') prodeuntibus e pulmone sonus sic vei sic transformandis moderator." Nem véletlen tehát, ha Comenius is a nyelvi hibák forrását, okát elsősorban a nyelvben keresi és találja meg. A hi­básan beszélők „male linguati homines". Ezek közé sorolja a következő típusokat: 1. „Traulus, qui canis iram imitari nequit, id est r non pro­nuntiat", 2. „Blaesus: non recte sibilans", 3. ,,Balbus: lingua titubans" (vö. Atrium: Textus, XXIX.). Comenius — nem véletlenül — a logopédiai ismeretek nyújtásá­ban is igen jelentős munkát végzett, s Comeniust, a nyelvpedagógust ezen a területen is hathatósan támogatta a filológus Comenius, ugyanis elődeinek és kortársainak hasznosítható eredményeit, adatait bőven hordta össze. Sokat tanult Arisztotelésztől ebben a tekintetben is. Arisz­totelész szerint ugyanis a nyelvi hibák ismerete előfeltétele annak, hogy a javítás módozatairól is sikerrel gondolkozhassunk. Ezért írja le részletesen ő is a nyelvi hibákat. A blaesitas Arisztotelész szerint akkor jelentkezik, ha „literam quandam exprimere non possunt vei literam praetermittunt". (Problematum Sectio XI.. Lugduni, 1590.) Ezt a jel­lemző kérdést is felteszi: „Cur pueri magis quam viri lingua haesitant?'' S mivel valóban gyakori az ún. gyermekkori pöszeség, illetőleg bizo­nyos hangoknak hibás kiejtése, a beszélő közösség kiejtési normájától eltérő képzése, ezért a nyelvi könyvek nyújtsanak feltétlenül olyan 274

Next

/
Thumbnails
Contents