Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

quadraturam . . . tanquam terminum immobilem.''' Az i hang Comenius szerint is már fonetikai természeténél fogva („natura sua") „ostendit aliquid subtile, acutum, longum, parvum et exilem." Az e hang jelent „aliquid acuminatum et cuneatum", s mivel ennek a hangnak jellemző fonetikai sajátsága, hogy „est mediae naturae inter parva et magna, rotunda et angulosa", ezért jelentheti az egész dolog egy-egy részét is. Az á hang jelentése Comenius szerint is „aliquid vastum, amplum, patens et grandé". Az o hang fonetikai természeténél fogva jelent „rotunöitatem, universitatem, et aliquid rotundum". A felsőnyelvállású, sötét színezetű, zárt u hang Comenius véleménye szerint is igen alkalmas az „obscuritas", a „nihilitas" kifejezésére, s gyakran jelöli a kövér, a négyszögű és a sötét dolgokat. Comenius itt az u hang olyan hangulati értékére is gondolt, amire modern hangvételű költőnk, Radnóti Miklós is utal egyik legszebb szerelmes versének e sorában: ,, . . . olyan vagy, ... ha megharagszol, épp olyan vagy, mint az u, mélyhangú, hosszan zengő és sötét..." (Hasonlatok.) Comenius az új, egyetemes világnyelv megteremtését célzó elgondolásaiban a dolgok, a jelenségek stb. megjelölésére alkotandó nevek, hangsorok megalkotásában a hangok fonetikai sajátságaira is tekintettel kíván lenni. Az i pl. igen alkalmas a „médium", az u az „infimum" és „ultimum", az a a „primum", az o a „rotundum" kifejezésére. Tehát mivel az a hang alkalmas a dolgok nagyságának megjelölésére („magnitudini rerum exprimendae), az i hang pedig a csekélység, a kicsiség, a vékonyság kifejezésére, ezért az új nyelvben a kicsiny dolgokat megjelölő szavakban az i hang funkcionáljon, nem pedig az a hang. (Tehát a mag, vagy a Gam hangsor alkalmas a nagy dolgok jelölésére, mig a Gim vagy a Mig szolgáljon a kicsiség, a vékonyság megnevezésére.) Sorra veszi a leírt szempontok vizsgálatában a mássalhangzókat is. Comenius szerint a „consonantium series"-re leghelyesebb rendező elv ismét csak az egyes mássalhangzók hangfiziológiai természete, illetőleg artikulációjuk megfelelő menete: „Optima erit naturalis ut quomodo ab imo pectore sese effundente sono, hue aut illuc allisu formantur." (Vö. Panglottia.) Ezért — ahogy Comenius mondja — az első helyen (primo loco) méltán sorakoztathatjuk fel a gutturalis mássalhangzókat („quae in imo gutture formantur"), majd a palatális hangok („literae palatinae intra oris cavitatem productae") következnek, azután sorakoznak a foghangok (dentales), az ajakhangok (labiales) és végül az orrhangok („narinae per nares efflatae"). Az egyes mássalhangzók fonetikai természetéből és artikulációjuk mechanizmusából indul ki Comenius akkor, amikor pl. azt írja, hogy az oldalsó réshang, a liquida l, a megteremtendő új, egyetemes nyelvben is jól, kifejezően fogja testesíteni a folyékony, a sima és a puha dolgokat: „L liquida litera omnibus liquidis et manantibus exprimendis apta . . ." Az f hang — Comenius szerint is — jó a gyors mozgás, a gyorsaság érzékeltetésére: „F cum sít fiatus vehemens, servetur motibus celeribus." A h hangot fonetikai természete, artikulációjának módja is alkalmassá teszi a sóhaj, a lelkesültség, és általában az elvontabb, 272