Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

megalkotásában a különböző nyelvek legértékesebb elemeit és sajátságait használhassák fel. Az új, egyetemes nyelvet is jellemezze pl. a görög nyelv copza-ja, a latin nyelv concinnitas-a, az olasz facilitas-a, a gall nyelv suavitas-a, volubilitas-a, az arab és szláv nyelvek amplitudo-ja. Comenius a Panglottia hasábjain az egyes nyelvek összehasonlítását is nyújtja. A nyelvek fonetikai képét illetően, elsősorban azokat a jellemző sajátságokat emeli ki, amelyek — szerinte — a nyelvet akadályozzák funkciója jó betöltésében. Ilyen jellemző sajátságok pl., hogy a héber nyelv fonetikailag „rudis et asperaa szláv nyelvekben sok a kemény mássalhangzó és ezeket a hangzókat még kumulálja is egyegy szó hangtestében (krk, smrt, srdc, vlk stb.). A lengyel nyelvben meglevő nazális magánhangzókat („per nares efflandum a vei e") éppenúgy a nehezen képezhető hangok sorába iktatja, mint az angol hangrendszer néhány elemét, így pl. a „pronuntiatu difficillimum th"-1. (Meth. Lingu. Nov. Cap. VI. 17.) A nyelvek hangzásával, zeneiségével kapcsolatban is van véleménye Comeniusnak. A hangzás („sonus linguarum") szempontjából a nyelveket két nagy csoportra osztja: a kellemes hangzású, zeneibb és a kevésbé kellemes hangzású nyelvekre. („Pronuntiatu grata vei ingrata . . . pronuntiationem habet aliquis lingua ceteris faciliorem et suaviorem.") (Meth. Lingu. Nov. Cap. IV. 12, 30.) Több helyen említi, hogy a legtöbb nyelv fonetikailag is szépen zengő („aliae aliis suaviores"), de vannak zeneitlenebb, keményebb hangzású nyelvek is („aliae aliis asperiores"). Comenius a nyelvek versengésében [66] („in aemulatione linguarum") fonetikai osztályozást is nyújt s annak a nyelvnek adja a pálmát, amelyben nincs meg az „articulationis distorta monstrositas". (Meth. Lingu. Nov. Cap. VI. 9.) Nagyon érdekli Comeniust a hangsorok szerkezete, az egyes hangok egymás közti eloszlása. A hangsorokban jelentkező zenei elemek értékével, a hangok sajátos természetével, fonetikai sajátságával Comenius meg különösen foglalkozik. Többször hivatkozik e problémakörben használt forrásaira, elsősorban Platánra és Ciceróra. A Panglottia hasábjain is idézi Platón Kratüloszának az egyes hangok fonetikai természetét, tulajdonságait és „jelentését" érintő szavait, pl. azt a részt, amelyben Platón hosszan beszél arról, hogy az r hang mennyire jó hangelem a mozgás kifejezésére: „Az r úgy tűnik fel nekem, mint minden mozgás eszköze . . ., e hangnál marad legkevésbé nyugalmi állapotban és mozog leginkább a nyelv. Az r mozgáshoz, áramláshoz, érdességhez hasonlít." (Vö. Platón: összes művei, Bp. 1943. I. köt.) [67]. Comenius a pergő r hanggal, e laryngalis tremuláns hangelemmel kapcsolatban hasonló megjegyzéseket tesz a Panglottiaban: szerinte az r hang a mozgást legjobban érzékeltető hang. Comenius hivatkozik Ciceróra is ilyen vonatkozásokban. Amint tudjuk, Cicero is sokat beszél a „vasta litera"-ról (ilyen szerinte pl. az a* hang), s az / hangot az „insuavissima litera"-nak nevezi (vö. Cicero: Orator ad M. Brutum). J. C. Scaligernek a hangok akusztikai sajátságait, fonetikai természetét is bemutató soraira is gyakran utal Come270