Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

Ezek a kutatók és gondolkodók meglepően pontosan írják le a hangképzés útját, módját és eszközeit, s főleg a hangok fiziológiai vonatkozásait. Arisztotelész és Galenus a hangképző szervek (gégefő, szájüreg, tüdő) anatómiai vonatkozásait is feltárják. Az emberi beszédhang, a hangképzés anatómiai, fiziológiai összefüggéseinek vizsgálatában Galenus jutott el a legmesszebbre a gége fiziológiájának, anatómiájának leírásában [44], Comenius és kortársai nagyon jól ismertékezeket az eredményeket. Valóban a modern értelemben vett fonetikai kutatásnak is fáklyavivői, úttörői voltak ezek a gondolkodók. Nem véletlenül idézi lépten, nyomon ezeket Fabricius is [De Larynge, Vocis instrumento (Tractatus Anatomicus, 1601) és Opera Omnia Anatomica], s állítja azt, hogy „illi viri. qvasi facem praetulerunt..." A görög, latin és az újkori humanista grammatikusok — bár erősebb náluk az alaktani kérdések iránti érdeklődés —, éppen az előbb említett gondolkodók és kutatók hatására és nyomán érintenek sok hangtani vonatkozású problémát is. Comenius is gyakran utal rájuk. A Methodus Lingvarum Novissima című művének megírása előtt igen alaposan tanulmányozta műveiket, s általában azokat az írásokat, amelyek hangtani, fonetikai vonatkozásokra is gyakran utalnak. Comenius pl. nem véletlen emlegeti, hogy a hangnak van külső, felfogható, anyagi tényezője, s hogy a nyelv elemeit, a hangokat külső szervek hozzák létre, s miként ezek a külső szervek, úgy a hangok is érzékelhetők, hallhatók, tehát van anyagi oldaluk is: „Voces . . . sunt sonus: Sonus autem aéris aut alterius corporis agitatio ..." — „Sermonem sine signis quibusdam externis fieri non posse: res simulachra sui imprimunt sensibus, sensusque menti, mens inde ling'vae, lingva aéri et auribus" [45], Comenius Julius Caesar Scaliger munkájában (De causis Linguae Latinae: Cap. CLXXVI.) is azt olvasta, hogy „oratio in voce est, vox in aére, aér corpus". Comenius Scaligertől gyakran szerzi ismereteit, gyakran utal rá, gyakran idézi. Scaliger munkáiban bő hangtani vonatkozások is olvashatók. Bőven értekezik pl. a hangok fonetikai természetéről, a hangképzés menetéről (ajakállás, hangszalag működés, képzéshely stb.), s gyakran nyújt hangtani elemzést is. így pl. az m és az n hangok minőségi elemzése kapcsán ezt írja: „Clauso ore et effuso sono in nares m conformatur, aperto ore et lingva in palatum repercutiente vocem n conformatur" (De causis: Cap. X.). Helyesen utal Scaliger az ajkaknak a hangképzésben betöltött nagy szerepére is, s különösen azt emeli ki, hogy az ajakmozgásnak és a szájüregnek különösen nagy szerepe van a magánhangzók képzésében: „o: expressa et picta oris rotunditate" (De causis: Cap. XI.). Comenius hasonló módon mutatja be a hangok minőségi elemzését Janualis Grammatikájában. E grammatika XXI. fejezetében [Literarum formatura (ezt a kifejezést használja John Wallis is 1653-ban megjelent angol nyelvtanának ,,De loquela" című bevezetőjében)] [46] részletesen úgy ad számot a hangok minőségi elemzéséről, hogy pontosan leírja, mely beszélőszervek és mily aktívan vesznek részt az egyes hangok 17* 259