Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek oktatása hazai iskoláinkban a XVIII. század első felében

sza. Pósaházi szerint „A víz .. . könnyű, hosszúkás, többnyire hajlékony, sohasem rideg részekből áll" [2]. Kaposi Sámuel szerint a föld részecskéi ágazatosak, szükségszerűleg réseket hagynak maguk között [20]. Legrészletesebben, s legérdekesebben Szőnyi Sámuel szól az atomok sajátságairól. Ö már magasabb szintet képvisel az atomok szemléletében. Az általa felsorolt legfontosabb sajátságok: „Minden atom tömött (plenus), s mint ilyen, ellentéte az ürességnek . . . Minden atom áthatolhatatlan. Minden atom kiterjedéssel bíró dolog . . ., tehát test. Minden atom osztható, ha másként nem, legalább is isteni erővel..." [24], A kartéziánus felfogás a század közepén kezd visszahúzódni. Akkor tehát, amikor a katolikus iskolák nagy belső átalakulása megtörténik, a protestáns iskolákban is kezd megváltozni az oktatott tananyag felépítése, felfogása. 3. Iatrokémia A XVII. század az iatrokémia, az orvosi kémia igazi időszaka. Ekkor hódítja meg mindenhol (sok helyen már előbb is) a tudomány fellegvárait. A három princípium (sal, sulphur és mercurius), amelyhez olykor még két inaktív princípiumot, a phlegmát és a terrát is sorolják, szerepelt tehát már e dolgozatban tanulmányozott időszak előtt is a tudományos életben. Az előbb már említett okok játszottak azonban közre ebben, hogy nálunk Arisztotelész és Descartes tanításai mellett ne kapjanak nagyobb hangsúlyt az iatrokémia elméleti alapjai. Megemlítik pedig sokan a jezsuita tanárok közül is, a protestáns tanárok pedig szinte kivétel nélkül részletesebben is szólnak róluk, azonban mindig úgy említik, mint amivel a szerzők nem értenek egyet. A XVIII. század közepén, a skolasztikus, illetve a kartéziánus kémia hazai felbomlása idején végre ezek a tanítások kerülnek a tárgyalás középpontjába. Erősítette ezt az irányzatot az is, hogy nem egy helyen orvosok állottak a tanári katedrákra, mint pl. Hatvani István, akik egyetemi éveik alatt az orvosi kémia szemléletét szívták magukba. Az iatrokémia behatolását a hazai iskolákba elsősorban a protestáns iskoláknál kezdette meg. Tőke István már említett könyve igen érdekesen mutatja az átmenetet az empedokleszi, kartéziánus és az iatrokémiai szemlélet között. A kénről például elmondja, hogy zsíros anyagból áll, ami könnyen meggyullad, de nem mondja azt, amit az iatrokémia tanított, hogy a kénben az éghetőség princípiumát találjuk meg. Húsz évvel később Verestói György, a kolozsvári református kollégium tanára már teljesen az iatrokémia szellemében tanította tanítványait. Egyik kéziratos fizikájában [28] ezt olvassuk: „Nem tételezhető fel, hogy a tűz és a meleg oka csak a levegőben lenne. Minden tűz és meleg gerjesztéséhez megkívántatik az olaj vagy kén. Az olaj vagy kén buborékokból vagy hólyagocskákból áll, amelyek magukba zárva vagy sűrítve, fényanyagot hordanak." Ez a felfogás hosszú ideig megmaradt, újabb 20 évvel későbben is azt írja a debreceni református kollégium tudós tanára, Hatvani István, hogy „amikor ként mondok, ez alatt a 9* 131