Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

A frázist természetesen nem kizárólag a dinamikus hangsúly foglalja fonetikai egységbe. Nagy szerepe van itt az intonáció többi eszközének is, köztük főképp a hangmagasság változtatásának. A szó, ütem és frázis dinamikus hangsúlyát nem szabad összetévesztenünk sem a logikai, sem az emfatikus hangsúllyal. A logikai hangsúly a pszichológiai —- logikai állítmány, a logikai csomó kiemelésére szolgál, vagyis azt emeljük ki a logikai hangsúly segítségével, ami a mondatban új. Sokszor egybeesik a frázishangsúllyal, máskor viszont független tőle, eshet bármely hangsúlytalan szóra is. A logikai hangsúly eszközei a hangmagasság emelése és az expresszív erő. Pl. Ggye mnye raszpiszatyszja, pod sztrokoj, ili nad sztrokoj? (Hol írjam alá, a sor alatt, vagy a sor felett?) Ebben a mondatban a logikai hangsúly a két elöljáró szóra esik, ugyanakkor a sztrokoj mindkét helyen megtartja szóhangsúlyát. Az emfatikus hangsúly a szó érzelmi oldalának kifejezésére szolgáló eszköz, nem más, mint a hangsúlyos szótag magánhangzójának megnyújtása az érzelmet kifejező hanglejtés kíséretében. Pl. Eto sztraaasno! Az orosz szóhangsúly dinamikus — expiratórikus jellegének kát jelentősége is van: 1. a szóhangsúly különbözteti meg a jelentéssel bíró szavakat a segédszóktól, kivéve azokat a viszonylag szórványos eseteket, amikor az elöljáró szó és főnév kapcsolatában az elöljáró válik hangsúlyossá, 2. az intonáció egyéb eszközeivel együtt a szóhangsúly foglalja fonetikai-értelmi egységbe a beszédütem szavait, illetőleg a frázis ütemeit, amennyiben az ütem-, frázis-, valamint az emfatikus hangsúly tónusváltozása kizárólag, a logikai hangsúlyé pedig az esetek túlnyomó többségében a szó hangsúlyos szótagján áll be. Dinamikus hangsúly nélkül tehát nem lehetséges helyes, az orosz ember számára érthető kifejező beszéd vagy kifejező olvasás. De vannak az orosz szóhangsúlynak más tulajdonságai is, amelyek más területeken hatnak, és csak fokozzák jelentőségét. Köztudomású, hogy a szóhangsúly helye és mozgása az egyes nyelvekben különböző. A magyar általában a szó első szótagját, a francia többnyire az utolsót, a lengyel a szó utolsó előtti szótagját hangsúlyozza (Hazádnak rendületlenül légy híve . .. Internationál será le genre humáin . . . Jészcze Pólska ne zginúla . . .). Ezek egy helyhez kötött szóhangsúlyok. Az olaszban, ó-görögben csak a három utolsó szótag valamelyike lehet hangsúlyos, (ifpéoo^isv, rcaidsvw, uqstrj), a latinban a hátulról számított 2. vagy 3. szótag lehet csak hangsúlyos (Impávidum férient ruínae . . .). Ezek különböző helyhez kötött hangsúlyok. Az orosz nyelv szóhangsúlya szabad, amennyiben eshet bármely szótagra, pl. more, rukámi, polkovógyec, rukovogyítyelj, organyizováty szavakban az 1—5. szótag valamelyike hangsúlyos Az orosz szóhangsúlynak kötetlensége, szabadsága mellett sajátsága az is, hogy mozgó, változó, ami azt jelenti, hogy egyes szavak hangsúlya ragozás vagy képzés közben változtatja a helyét. Pl. a golová (fej) főnév egyes számú birtokos esete goloví, többes számú alanyesete: gólovi, többes számú birtokos esete pedig: golóv, sőt, még a szó határán is túlmehet: ná golovu (fejenként). 14 209