Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

intonáció, amelyet hosszabb szünet követ. A beszédfolyamnak két ilyen mondatvég-intonációt követő szünet közé eső szakaszát fonetikailag frázisnak szokás nevezni. Szintaktikai megfelelője többnyire a mondat. Amint a mondat állhat egyetlen szóból is, de állhat több szintaktikai — értelmi egységből is, éppúgy lehet a frázis egyetlen megszakítás nélküli hangsor, de bonthatják kisebb szünetek több fonetikai-értelmi egységre is. Ezeket a bármilyen két szünet közt kimondott fonetikai-értelmi egységeket hol ütemnek, hol szintagmának nevezik a szovjet nyelvtudósok. A frázis tehát állhat egy és több ütemből. Pl. Morozit. K nam prijehalo / gyeszjaty novih tovariscsej. A beszédütem ritmikai felépítése a különböző nyelvekben más és más. A magyarban egyetlen hangsúly összefoghat egy szakaszba több önálló jelentéssel bíró hangsúlytalan szót, mint pl. ebben a mondatban: „Ehhez a kérdéshez csak úgy szólhatunk hozzá, ha megpróbálunk felélni előbb a korábban feltettekre" az aláhúzott szótagok hangsúlyosak, a többi szó hangsúlytalan (Magyar Nyelvhelyesség, 313. oldal). Ezzel szemben az oroszban a beszédütemen belül minden fonetikai szó kiemelkedhetik hangsúlyával. Fonetikai szónak nevezi R. I. Avanyeszov [2] az önálló jelentéssel bíró szavakat a hozzájuk csatlakozó és velük együtt egy hangsúlyegységet alkotó, ún. simuló szókkal együtt. Az oroszban ti. csak a jelentéssel bíró szavaknak van saját hangsúlyuk. A legtöbb elöljáró, kötőszó, viszonyszó, továbbá sok névmás és a kapcsoló szó (kopula) a folyó beszédben elveszti hangsúlyát és az utána, illetőleg előtte álló szóval, egy fonetikai egységbe olvad. Pl. na sztolé, iz skóli, ja hogyíl bi, vigyél li ti.. . stb. Csak ritkán fordul elő, hogy a jelentéssel bíró szó adja át hangsúlyát a segédszónak (íz domu, zá gorod, vó vremja, pó dva, urók ná dom). Ilyen esetekben természetesen a hangsúlyos segédszó és a hozzácsatlakozó jelentéssel bíró szó együtt alkotja a „fonetikai szót", amely a hangsúly segítségével ritmikusan kiemelkedik a beszédütemen belül. Míg más nyelvek az időtartam fokozásával (pl. az újgörög), vagy a hangmagasság változtatásával (pl. az ó-görög, kínai, japán stb.), vagy pedig a hangerősség fokozásával (magyar, cseh, szlovák) emeli ki a hangsúlyos szótagot, addig az orosz szóhangsúly dinamikus-hosszúsági, vagyis az orosz hangsúlyos szótag magánhangzóját nagyobb hangerővel és egy árnyalattal hosszabban ejtjük, mint a szó bármely más szótagjának magánhangzóját. A beszédütem hangsúlyos szavait nem ejtjük mind egyforma hangerővel. Az értelmi szempontból legjelentősebb szó hangsúlyát mintegy kiemeljük a többi szó hangsúlya közül. Ez a hangsúly mintegy összefogja az egész beszédütemet. Ez az ütemhangsúly. Hasonlóképpen a több ütemből álló frázis ütemhangsúlyai sem egyformák. Az egyik kiválik a többi közül és segít az intonáció többi eszközének egységbe foglalni a frázis ütemeit. Ez a frázishangsúly. így válhat egy hosszabb, több ütemből álló frázis valamely szótagja a szó-, beszédütem- és frázishangsúly hordozójává. Pl. Kakíje vidi krugóm / kázsdoe oknó v dómé / bílo rámoj / szvojéj oszóbennoj kartyíni frázis négy ütemét az első ütem vidi szavának hangsúlya foglalja fonetikai egységbe, mint frázishangsúly. 208