Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A szakrendszerű oktatásra való áttérés néhány problémája az általános iskolában

kája nem mutat akkora különbségeket, mint abban az esetben, ha az alsó tagozat teljesen differenciálatlan, a felső tagozat pedig nagyon is differenciált. A négyéves és háromszakos képzésre való áttérés a pedagógiai főiskolákon meg fogja könnyíteni a tantárgyak szétosztásában a koncentrálás lehetőségét. Addig is élnünk kell minden olyan lehetőséggel, amely a nevelő testület összetételéből fakad. A szaktárgyi koncentráció feltételeinek javítása érdekében céltudatosabb káderpolitikára van szükség. Nem szabad előfordulnia, hogy egyes szakokból túltengés, más szakokból hiányok legyenek ugyanazon iskolánál. 8. A koncentráció gondolatából következik, hogy az osztályfőnök személyében, de az egyes szaktárgyakat tanító kartársak személyében is valósítsuk meg a felmenő rendszert. Erre nem gondolunk eléggé, pedig régi tapasztalati igazság, hogy zavartalanabb a tanulók munkája, ha ugyanaz a tanár vezeti végig egy-egy tantárgyból, s ha ugyanaz az osztályfőnök irányítja fejlődésüket végig. A legtöbb változás — legalábbis átmenetileg — zökkenőket teremt. 9. Az órarend összeállításában fokozottan érvényesüljön az egyenletes elosztás elve. 10—14 éves tanulók még nem tudnak olyan tervszerűen tanulni, munkájukat úgy megszervezni, hogy a nehéz napokra előre készüljenek. Rendkívüli mértékben gátolja az egyenletes, jó munkát, ha egyes napokra halmozottan jutnak a feladatok és tanulni valók. Az osztályfőnök feladata, hogy erre már az év elején felfigyeljen, és az esetleges hibákat kijavíttassa. 10. Az V. osztályos tanulókat meg kell tanítani arra, hogy házi feladataik elkészítésében a felső tagozatban szükséges módszerekre térjenek át. Nemcsak arról van szó, hogy formában és tartalomban tegyenek eleget a követelményeknek, hanem arról is, hogyan, mikor készüljenek el feladataikból. A tanulókkal való beszélgetés kiderítette, hogy az alsó tagozatban elsajátított szokás szerint a házi feladatokat a legtöbben még aznap elkészítik, amikor megkapják, tovább azonban nem törődnek vele. így előfordul, hogy bár feladatukat megcsinálták, végeredményben mégis készületlenül mennek az iskolába. A másnapra való előkészületkor ugyanis abban a tudatban élnek, hogy már készen vannak, és az a szubjektív érzésük, hogy tudják is, amit meg kell tanulni. Csak az órán derül ki, hogy mégsem tudják. Ez a gyakorlat sokkal általánosabb, mint gondolni lehetne. Gyökere az alsótagozatos munkakörülményekben van. Ott elméleti anyagot nagyon keveset kellett tanulni. Legtöbbször csak írásbeliből álltak a házi feladatok. Innen van az a rossz szokás is, hogy még felsős korukban is az írásbeli feladatokat helyezik előtérbe. Nekilátnak megoldásuknak, mielőtt az elméleti kérdéseket tisztáznák. Ebből a szemléletből fakad az a felfogás is, hogy a szóbeli tanulni valók másodlagosak, másodrangúak és elhanyagolhatók. Ez a szemlélet egyébként vágyaiknak is megfelel. A szövegtanulás nehéz, verejtékes munka mindaddig, amíg meg nem szokja a tanuló, s jártasságot nem szerez benne. 95