Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A szakrendszerű oktatásra való áttérés néhány problémája az általános iskolában

munkához nem szokott gyermeknek. Az olvasmányok ismeretanyaga mellett a III. osztályban a szülőföldismeret, a IV. osztályban pedig a földrajz igényelnek bizonyos mértékű tanulást a szó mindennapi értelmében. A nyelvtan és a számtan elég sok fogalommal ismerteti ugyan meg az alsótagozatos tanulókat, tényismeretet azonban nagyon keveset kíván. A fogalmak megértése, néhány szabály megismerése és megtanulása elegendő ahhoz, hogy előre jusson a tanuló. Az alsó tagozatban inkább az alapvető készségek és jártasságok kialakítása a fontos (írás, olvasás, számolás, rajz, kézimunka). Az olvasmányok tartalmi feldolgozása ugyan jelentős ismeretanyagot tételez fel, de az olvasmányokban is inkább a cselekmény, a munkafolyamatok megismerése áll a tanítás középpontjában. A felső tagozatban szinte átmenet nélkül nő meg a tanulni, bevésni való tényismeretek mennyisége. Az V. osztályban három olyan tantárgy is van, amelyek az értelmi feldolgozás, a megértés és a gyakorlati felhasználás mellett igen jelentős emlékezeti munkát, szöveg- és szótanulást kívánnak a tanulóktól. Az orosz nyelv, a földrajz, a növény- és állattan egyszerre az ismeretek tömegét zúdítja a tanulókra, s most már nem elbeszélés és leírás keretében, mint ahogy azt az alsó tagozatban megszokták, hanem tételesen, s tudományosságra törekvő rendszerességgel. Csaknem minden mondat tartalmaz valami adatot, amelyet meg kell jegyezni, nem úgy, mint eddig az olvasmányokban, ahol a cselekmény megértése volt a fő feladat. Az irodalmi olvasmányok is nagyobb igényt támasztanak. Az V. osztálytól kezdve már irodalomelméleti ismeretek is csatlakoznak az olvasmányokhoz (műfaj, szerkezet, jellemzés, vers, próza, nyelv). A tényismeretek növekedése a VI—VII—VIII. osztályokban, ha nem is ugrásszerűen, de egyenletesen emelkedő, s egyre új tárgyak lépnek a régiek mellé (történelem, fizika, kémia). A tényanyag növekedése nemcsak mennyiségi változással jár, hanem minőségivel is. Az események, adatok, jelenségek puszta számbavétele eddig sem volt elegendő, a felső tagozatban azonban az összefüggések, az okozati kapcsolatok feltárása egyre növekvő igényt jelentenek, mind a tanulók, mind a nevelők felé. A korábban megismert fogalmakat is egyre több tartalmi jeggyel kell telíteni, sőt, a fogalomköröket is állandóan bővíteni kell. A konkrét tényismeretek mellett mindinkább több absztrakcióhoz, általánosításhoz kell eljutni, és az induktív módszerek mellett a dedukció is jelentős szerephez jut nemcsak az ismeretek felhasználásában, hanem új ismeretek szerzésében is. A nehézségek számbavételénél arra is gondolni kell, hogy az oktatás folyamán a tények és jelenségek konkrét bemutatása, a közvetlen tapasztalás egyre több nehézségbe ütközik, hiszen a történelem, a földrajz, a növény- és állattan térben és időben mindinkább távolabbi, a közvetlen tapasztalás számára nehezen, vagy egyáltalán hozzá nem férhető tényeket és jelenségeket állít a tanuló elé. A közvetlen szemlélet helyett a közvetett szemlélet, az első jelzőrendszer mellett a második jelzőrendszer, a nyelv és a gondolkodás szerepe nyomul előtérbe. Az ismeretekkel kapcsolatos feladatok is bonyolultabbakká válnak. Egyre több és mélyebb összefüggést kell megoldásukhoz keresni. A me90