Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Légrády Gyula: A lektorátusi nyelvoktatás néhány problémája
Nem. egy ankéton kifejezésre jutott, hogy helytelen volna az orosz nyelvoktatást kizárólag csak a fordítási gyakorlat szempontjának alávetni és figyelmen kívül hagyni a nyelvtanulás általános művelő jellegét. ,,A nyelv társadalmi jelenség, az érintkezés, a gondolatközlés, a harc és a fejlődés eszköze. Ügy kell tehát megszervezni a nyelvoktatást, hogy a hallgatók ne csak szűkebb szakterületükön tudják az élő orosz nyelvet harci eszközként használni", — olvashatjuk a Felsőoktatás kérdései 5. számának Következtetések c. fejezetében. A főiskolák jelenlegi nem orosz szakosok orosz nyelvi ideiglenes programja a fordítási készség kialakítására célként a passzív nyelvtudás elsajátíttatását jelöli ugyan meg, de a szavak módszeres begyakorlása kérdés-felelet formájában az élő nyelv követelményét is szolgál ja. A fordítási cél elsődlegessége mellett hangsúlyoznunk kell, hogy a gyakorlati nyelvtudásról, a beszédkészség ápolásáról sem feledkezhetünk meg, nemcsak azért, mert ellenkező esetben a hallgatóknak a középiskolából magukkal hozott beszédkészségét szándékosan elsorvasztanánk, hanem azért is, mert a külfölddel való mind gyakoribb kapcsolat is kötelességünkké teszi ezt. A hallgatók maguk is igénylik a beszélgetést. Ezt bizonyítják a tanév első óráján az I. évf. csoportjaiban Íratott felmérő dolgozatok is, amelyek tanúsága szerint az orosz nyelv tanulásától 116 hallgató közül csupán 50 várja a fordítói készség, illetőleg a szaktudás elmélyítését, míg a többi beszédkészséggel párosult általános nyelvi műveltséget akar. Az utóbbi kívánságnak csak úgy lehet eleget tenni, ha engedünk az óránkénti 25—30 sornyi fordítási szöveg mennyiségéből. Megjegyzendő, hogy a minél több fordítási szöveg elvégzésére való törekvés — a már elmúlt két hónap alatt is — nem éppen kielégítő tapasztalatokat hozott. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a feleltetés, az új szavak közlése és a sok szöveg fordítása a nyelvtani jelenség tárgyalására a tanítási órából úgyszólván semmi időt nem juttat, de abban is károsan érezteti hatását, hogy több hallgató akad, aki a nagyobb anyagmennyiségből — hiányos előképzettségénél fogva — csak sok időáldozattal tud felkészülni. Az ilyeneknél előbb-utóbb elkedvetlenedéshez vezet a tanulás, ami legtávolabbról sem célja oktatásunknak. Kétségtelen, hogy a minél több szöveg elve, ami a legutóbbi országos lektori ankéton hangzott el, megvalósításának csupán kísérleti stádiumában van, de a 2 hónap tapasztalata is arra figyelmeztet, hogy a nyelvoktatás fő célja, a fordítás mellett a fordítást megalapozó egyéb feladatokra is (nyelvtan, szavak begyakorlása) gondolnunk kell, időt kell azokra is szakítanunk. Miután a múlt programjaihoz képest rendszeres nyelvtan helyett az ideiglenes program csupán nyelvi jelenségek magyarázatát írja elő, nem feltehető, hogy bizonytalan vagy éppen hézagos nyelvtani ismeretek birtokában az önálló fordítói készség megszerzését tudjuk biztosítani. A nyelvtani öncélúságot elvetve, hangsúlyoznunk kell, hogy csak biztos nyelvtani ismeretek teszik képessé a hallgatókat a tudatos, pontos fordításra, s éppen ezért kívánatos, hogy az I., de szükség esetén a II. félévben is a középiskolai nyelvtani alapokat felülvizsgáljuk, kiegészítsük és megszilárdítsuk. 78