Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

történő vallásos- és határozott ateista világnézeti-alakító törekvések. Ezek egyidőben érvényesülve, konfliktushoz, negatívumokhoz vezetnek. E kérdésről még a következő, V. pontban szólunk). A belső-, és külső ellentmondások egyszerre vannak jelen. Belső ellentmondás: maga az a serkentés-, és gátlásrendszer, melynek egyidejű működése a gyermek pszichikai folyamatainak dinamikáját alkotja. — Külső ellentmondások: külső ingerek, tárgyak, jelenségek tükrözésekor, feldolgozásakor, valamint a gyermek mozgásában, tevékenységében megmutatkozó ellentmondások. A belső- és külső ellentmondások egységének és harcának fontos dialektikus vonása, hogy ezek szükségszerűen egyidőben, egyszerre vannak meg és egymásra kölcsönösen hatnak. A fejlődés folyamán a külső ellentmondások belsőkké lesznek és a belső ellentmondások külső ellentmondásokként manifesztiválódnak. (Pl. a gyermek konkrét ellentmondásai, összeütközései a környező felnőttekkel, melyek engedetlenségben, dacosságban nyilvánulnak meg; a gyermek konfliktusai más gyermekekkel civakodás, veszekedés, árulkodás stb. formájában nyilvánulnak meg.) A különféle belső- és külső ellentmondások a pszichikai fejlődés szükségszerű hajtóerői. Bizonyos kiélezett formában azonban hátráltatóan, társadalmi-nevelési szempontból negatívan is hathatnak. Jól világította meg nemrég a belső ellentmondásoknak a pszichikum fejlődésében játszott szerepét VEGYÉNOV szovjet pszichológus. (A. V. Veg'yénov: Rolj vnutrennüh pratyivorecsii i szpaszóbov ih preagyolenyii v razvityii licsnosztyi,—Voprószü Pszichol. 1959.—1. sz.) Nagyon helyesen hangsúlyozza ez a cikk, hogy ,,a személyiség ellentmondásai nem önmagukból támadnak, hanem az ember társadalmi gyakorlatának, az élettapasztalat gyűjtésének folyományaként. Ellentmondás fejlődhet ki a gyermek tevékenységének tudata, a célhoz való viszony és maga a tevékenység közt." Ez az ellentmondás a játéknál nem jelentkezik, mert a játékot a gyermek abbahagyja, ha megunta. Viszont kifejlődik az ellentmondás a játékról a tanulásra és munkára való áttéréskor. — Vagy: ellentmondás fejlődhet ki az önálló, felelősségteljes tevékenység és a közvetlen helyzet élményei, érzelmei között. A serdülőben gyakran fejlődik ki ellentmondás — hangsúlyozza Vegyénov — az önmagához való viszony és a közt, ahogyan a serdülőt mások, főleg tisztelt, szeretett személyek értékelik, illetve ahogyan a serdülő ezt az értékelést átéli. így fejlődik ki az öntudat — és mások véleményének ellentmondása, amely a serdülőkor egyik legélesebb ellentmondása szokott lenni. Számtalan tipikus, gyakori példát lehetne még említeni az ellentmondásokra, pl. a szubjektív élet-perspektíva és a reális magatartás,a képek, koncepciók, tervek és érzelmek közti ellentmondásokra mutathatunk rá. Összefoglalásul kiemeli a cikk, hogy minden gyermeki életkornak m^egvan a maga tipikus ellentmondása, de mégsem lehet a személyiség fejlődését kizárólag ilyen ellentmondásokra visszavezetni. 61