Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

észlelésének színvonalára. így tehát a mű egyoldalúsága abban áll, hogy az életkori sajátosságokat a csoport-sajátosságok mellőzésével próbálja megállapítani. Feltűnő az is, hogy az egyéni sajátosságokra csupán a 11—14 évesek korcsoportjában figyelt fel a szerző, holott egyéni sajátosságok a kisebb gyermekeknél is megvannak a film-felfogás tekintetében. A bírált tanulmány módszeréről megjegyezhetjük: erősen problematikus az első-, valamint a kontroli-kísérletnek módszere, bizonyító értéke is. Vitatható, hogy általában a 6 év körüli gyermekek ne lennének képesek egyes, hozzájuk érzelmileg is közel álló, könnyen érthető rövid filmek eseményeit bizonyosfokú időbeli tagolással elmondani. Ezért nem látszik bizonyítottnak az az állítás, hogy a film-felfogás — akárcsak viszonylagosan is — de független a filmek tartalmától, témájától. Csökkenti a tanulmány bizonyító értékét az is, hogy a gyermekek film-beszámolóit nem veti eléggé differenciáltan egybe olyan felnőttekével, akik kevésbé műveltek, ritkán járnak moziba, akiknek kifejező készségük alacsonyabb szintű. Végül hibaforrást jelent az, hogy a gyermek film-beszámolóiból nem lehet eléggé határozottan, egyértelműen arra következtetni, hogy valójában milyen szintű a gyermek film-felfogása. Nem bizonyos, hogy a gyermek beszámolója pontosan tükrözi észlelését, megfigyelését. Az sem biztos, hogy pontosan megértik-e a gyermekek, mit vár tőlük a pszichológus, mi a feladat lényege, mi a kívánalom a film tartalmának elmondásakor. Könnyen lehetséges hogy a 6 év körüli gyermekek közül többen akadnának, akik pontosabb időrendi sorrendben, rendezettebben tudnának számot adni film-észlelésükről abban az esetben, ha tisztában lennének teljesen a feladattal, a film-beszámolás követelményeivel. Abból, hogy a kisgyermekek az adott kísérleti helyzetben nem tudták időbelileg eléggé tagoltan, eléggé rendezetten elmondani a film cselekményét, még nem következik az, hogy az adott életkorban jobb, magasabb színtű beszámolásra is ne lennének képesebbek akkor, ha pontosabb útbaigazítást, esetleg kisebb segítséget kapnának. IV. A gyermek nevelésének, fejlődésének folyamata, a különböző sajátosságok (fejlődési-, csoport-, egyéni) kialakulása bonyolult dialektikus folyamat. A fejlődési folyamatnak ezt az alapvető, dialektikus jellegét homályosították, vagy torzították el az előzőkben röviden jellemzett evoluciós-biologista és szociologizáló irányzatok. Korunk haladó gyermeklélektana — és erre kiváló példa a nagy francia gyermekpszichológus, Henri WALLON működése — azonban sok vonatkozásban felfedte a gyermek fejlődésének dialektikus vonásait, törvényszerűségeit. (Különösen figyelemreméltók e tekintetben Wallonnak a fejlődés ellentmondásaira és spirális voltára fényt derítő kutatásai). 59