Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

b) A pszichikum minden egyes fejlődési oldalán (pl. észlelés, gondolkodás, érzelem, stb.) lehet ilyen fejlődési fokokat megkülönböztetni. Ezek azonban nem valami formális strukturák, hanem attól a tartalomtól függnek, amelyben a gyermek tevékenykedik. Egy és ugyanazon gyermek lehet a fejlődés különböző lépcsőfokán az egyes pszichikai sajátságokat, a fejlődés egyes oldalait tekintve; c) A gyermek fejlődése konkrét, individuális, ebben az életkori sajátosságok csak egy aspektust, csak egy oldalt jelentenek; d) A gyermek fejlődésében természtesen érvényesülnek általános törvényszerűségek is — vallja Rubinstein. De ezek nem jelenthetnek valami merev életkori standardot, vagy határt. Ezek csupán az egyéni sajátosságokkal együtt nyilvánulnak meg. Minél idősebb, érettebb a gyermek, annál szembetűnőbbek az egyéni sajátosságai. Ezzel a szovjet gyermeklélektan mértékadó álláspontját ismertettük. Lényegében hasonlók ehhez más tankönyvek meghatározásai is. így pl. LEVITOV 1958-ban megjelent tankönyvében (Gyetszkája i pedagogicseszkája pszichológija) a következő meghatározás olvasható. ..Életkori sajátságnak mindig a gyermeki pszichikum minőségi változásait kell tükrözni, amelyeket új szükségletek, új tevékenységi formák, a családban és iskolában (társadalomban) elfoglalt új helyzet, az érés új szakasza kelt." (I. m. 30. 1.) Amikor a mértékadó marxista gyermeklélektani álláspontot körvonalaztuk, nem felejthetjük el, hogy ezek a különböző hibás, téves álláspontokkal való harcban születtek meg. így 1936-ig a polgári gyermeklélektan behatásaként a biologista- és szociologizáló elméletek elleni harc volt napirenden. Majd ezután, a 40-es évek óta, az életkori sajátságok lebecsülésére, a tanítás, tanulás, nevelés olyan egyoldalú túlbecsülésére találhatunk példákat, amelyek szubiektivista-voluntarista módon tagadták a gyermek pszichikai sajátosságainak létét és e sajátosságok tekintetbevételének szükségét. Ez utóbb jellemzett dogmatikus, a gyermek sajátossságaival nem eléggé számoló felfogás hatással volt mind az elméletre, mind az oktatás-nevelés gyakorlatára. A dogmatizmus következményeként a maximalizmus, verbalizmus, a formális politizálás és egyéb káros jelenségek mutatkoztak a szocialista országok nevelésügyében. Az 1950. évi szovjet vitán, — mely a didaktikai alapelvekkel foglalkozott, — Szkátkin az életkori sajátosságokat nem tekintette az oktatás alapelvének, hanem csak alárendelt elvnek. Szerinte az életkori sajátosság — biológiai jelenség és nem lehet fontos, meghatározó tényező. A marxista álláspontot e kérdés vitájában SIMBIRJEV professzor képviselte, aki rámutatott arra, hogy Szkátkin egyoldalúan túlbecsüli az oktatást. Dogmatizmusa a gyakorlatban súlyos károkhoz vezetne. Általánosságban megjegyezhetjük még a dogmatikus álláspontról, hogy az a biologizmussal ellentétes, szintén egyoldalú, tudománytalan álláspont. Az életkori, fejlődési sajátság nem azonos valamiféle változatlan „biológiai, adottság"-gal. Ezzel szemben az életkori, fejlődési 56