Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bakos József: Újabb adatok a Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincséhez, történetéhez és irodalmához

11. kép. Szőlővédő varázslat. (A szerző gyűjteményéből) védő babonás szokásokhoz hasonló eljárásokat „a Hegyalján is felhasználtak". Az erre vonatkozó adatok gyűjtését is meg kell kísérelnünk. A Természet és Társadalom (1955, 346. 1.) hasábjain már utaltak arra, hogy pl. a keszthelyi szőlőkben a szőlőkaróra tűzött lókoponya ,.védő, oltalmazó" célt szolgált a hiszékeny emberek tudata szerint. A szóban lévő könyvnek (Hieroglyphica) 255. lapján még azt is olvashatjuk, hogy az upupa (babuka) madár az egyiptomiak szerint előre jelzi a bő szőlőtermést, a jó boros évjáratot, („Quia si ante vindemiae tempus valde clangere audita fuerit, nimiam vini redundantiam praenunciare creditur . . ."). A Hegyalján lakó régi emberek azon hiedeleme tehát, hogy a Hegyalján a pásztormadár megjelenése jó szüretet és jó évjáratot jelent (vö. Bakos: Bodrogköz, Hegyalja táj- és néprajzi irodalma, 1947. 41), a fentebb leírt motivum-körbe is bevonandó. 6. M. Joh. COLERIUS: Oeeonomia, oder Hausbuch (Wittenberg, 1627) c. könyve nemcsak magyar vonatkozásai miatt érdekel bennünket (vö. Vom Kochen: Einen Hecht auff Ungerisch zu sieden", — „Ein Rindern Braten auff Ungerisch . . ."), hanem elsősorban azért, mert a szőlőműveléssel kapcsolatos leírásai, s főleg képei, rajzai a régi hegyaljai szőlőművelés munkamenetéhez és szerszámaihoz szolgáltatnak analóg példákat (vö. 12—13. kép). Különben ez a mű részletes leírást is ad a szőlőműveléssel foglalkozó könyvekről, köztük Peter de Crescentiusnak, e dolgozatunkban már ismertetett könyvéről is. A borral, a borkészítéssel kapcsolatban elmondottak közé is került magyar vonatkozás: „In Ungern

. .. helt man viel dafon, das man zu dem Wein Wasser in die Gleser genst, das ist nich ein böse Ding." (

?) 524