Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bakos József: Újabb adatok a Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincséhez, történetéhez és irodalmához

.9. kép. Teraszos szőlők. (Lippóczy gyűjteményéből) nem megfelelő színnel utal boraik minőségére is. Piros színnel jelzi az első osztályú bortermő helyeket: Tarcai (Mézesmái), Keresztúr (Erdődyszőlő), Kisfalud (Várhegy, Szeghy, Dezsőffy, Csáky, Szirmay-szőlők), Mád (Erdődy, Semsey, Dercsényi-szőlők). Világoskékkel utal a második osztályba, második minőséggel sorolt szőlőtermő helyekre: Tokaj, Zomhor (Disznókő, Virginás, Hangács), Tállya (Görbe), Rátka (Mellzer, Kandó), Zsadány (Lónyai-szőlők), Olaszi (Lónyai-szőlők). Világos zölddel hívja fel a figyelmet a harmad osztályú termő helyekre: Olaszi-Liszka, Tolcsva, Erdő-Bénye, Theresienberg, Szántó, Sá~ ros-Patak. A negyedik osztályba sorolt helyeket a sárga szín jelzi: Erdő-Horváti, Golop, Sátoraljaújhely, Ond, Kis-Toronya. Utalás történik itt még Tokaj-Hegyalja leggyakrabban termelt szőlőfajtáira is (furmint, hárslevelű, balafánt, góhér, muskotály, fejér szőlő), és a tokaji borok készítésí módjára, minőségére is. 5. E sorok írójának is gazdag gyűjteménye van a régi szőlőművelésre és bortermelésre vonatkozó képanyagból (térképek, grafika, festmények stb.). Saját gyűjteményemből is közreadok itt néhány igen jellemző példányt. Ezek a képek a majd szélesebb alapon meginduló kutatás számára azért jelenthetnek forrásértékű anyagot, mert a szőlőművelés legrégibb technológiájára, tárgyi, néprajzi, sőt folklór vonatkozásaira 522