Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

c) Minőségi különbségek tapasztalhatók a gyermek és felnőtt viszonylatában, valamint a gyermeki fejlődés egyes szakaszai között is. A „minőségi különbségek" fenti 3 csoportjáról nyilvánvaló, hogy ezek a pszichológiában nem egyformán mélyrehatóak, nem azonos értékűek. Bizonyos, hogy legmélyrehatóbb, leglényegesebb a minőségi különbség az állati és emberi pszichikum között, ennél viszonylag kisebb jelentőségű az ép és kóros pszichikum közti minőségi különbség, — végül viszonylag csekélyebb súlyú a gyermek és felnőtt, valamint a különböző fejlődési szakaszok közt tapasztalható minőségi különbség. Még kisebb lényegi, minőségi különbség van a normális felnőttek egy-egy csoportjánál, illetőleg egyes embereknek sajátos pszichikuma között. II. Mi határozza meg, mi jellemzi alapvetően a gyermek fejlődési sajátosságait, pszichikai sajátosságait egy adott fejlődési szakaszban, életkorban? Már bevezetésképpen említettük, hogy e kérdéssel a gyermeklélektan rendszeresen, elmélyülten csupán mintegy 50—60 éve foglalkozik. Nem téveszthetjük szem elől, hogy e tudományos munkára, mind az anyag gyűjtésére, mind a rendszerezésre és feldolgozásra, hatással volt az, hogy az imperializmus korának társadalmi, politikai és nevelési viszonyai közepette indult meg. Akarva-akaratlanul ez kihatással volt a polgári gyermekpszichológusok adatgyűjtésére, de az elméleti rendszeralkotásra, a kutatások világnézeti alapjaira és következtetéseire is. Ezzel magyarázható, hogy a modern gyermeklélektani irányzatok világnézetileg sokszor nem állnak egységes, tudományos alapon. Különösen nagy hatást gyakorolt rájuk a pozitivista evolúciós elmélet, de a mechanikus materializmustól az idealista koncepciókig számos filozófiai, világnézeti álláspont sokszor eklektikusán keveredik a modern gyermeklélektani művekben. A marxista gyermeklélektan különösen két helytelen irányzat bírálatát tartja fontosnak. Ezek: 1. Biologista felfogások, amelyeknek közös jellemzője, hogy biológiai fogalmakat, törvényeket mechanikusan átvisznek a gyermeklélektanba. A gyermek fejlődését alapvetően biológiai tényezők által meghatározott önkibontakozásnak tartják. Bár egyes biologista gyermekpszichológusok álláspontja sok kérdésben eltér, mégis számos közös vonás fűzi őket egybe. A biológizáló irányzatok főbb, közös jellemvonásait a következőkben találhatjuk: a) Nagyon elterjedt, hogy az úgynevezett „biogenetikai alaptörvény" által meghatározottnak vélik a gyermek fejlődését. Eszerint a gyermek fejlődése — önkibontakozás, mely lényegében megismétli az állatvilág 4* 51