Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

JEGYZETEK [1] Dombrovszky József: A fordítás jelentősége a modern nyelvek egyetemi oktatásában. MNy. 83:345. Vö. A Szovjetunió akadémiájának pedagógiai tagozata 1952-ben a következő határozatot hozta: „Nemorosz iskolákban az orosz nyelv tanulásának a tanulók anyanyelvi ismereteire kell támaszkodnia és össze kell vetni a két nyelv grammatikai jelenségeit. Különös figyelem fordítandó azoknak a tényeknek a tanulmányozására, amelyek csak az orosz nyelvet jellemzik és nincsenek meg a tanuló anyanyelvében. Ezért a nemorosz iskolában tanító orosz nyelv tanárának jól kell ismernie a tanuló anyanyelve grammatikájának elméleti alapjait. [2] E. M. Konyajeva: Ob izucsenyiji nyekotorih szposzobov virazsenyija prinadlezsnosztyi v russzkom jazike na zanyatyijah v vengerszkih gruppah. — Voproszi metogyiki prepodavanyija russzkovo jazika nyerusszkim. Ucspedgiz, 1956. [3] Az orosz nyelv tankönyve középiskolák számára. Tankönyvkiadó. Budapest, 1953. Szerkesztette: dr. Szabó Miklós. 14] Uo. 116. o. [5] Konyajeva megjegyzi, hogy néha -ov (-ij) képző segítségével is képzünk birtokos mellékneveket állatok neveiből: kitovij, jezsovij, szlonovij. [6] V. P. Andrejeva—

Georg: Szravnyenyije sz rodnim jazikom kak nyeobhogyimij prijom obucsenyija russzkomu jaziku sztugyentov-inosztrancev. — Prepodavanyije russzkovo jazika sztugyentam-inosztrancam. — Szbornyik sztatyej. Leningrad, 1958. [7] V. Sz. Ivanov: Szredsztva virazsenyija i klasszifikacija obsztojatyelsztv v vengerszkom jazike. — Voproszi lingvisztiki i metogyiki prepodavanyija inosztrannih jazikov. Izd. IMO, Moszkva, 1958. [8] P. Boyer: Speransqui: Manuel pour l'étude de la langue russe. Appendice. p. 245. [9] J. Balassa: Vengerszkij jazik. Moszkva, 1951. 136. [10] K. E. Majtyinszkaja: Vengerszkij jazik. II. Moszkva. 1959. [11] K. E. Majtyinszkaja: Vengerszkij jazik. I. Moszkva, 1955. 205. [12] Uo. Majtyinszkaja idézi: D. V. Bubrih: Grammatyika lityeraturnovo komi jazika. L. 1949. 155. |13] Majtyinszkaja: id. m. II. 179. [14] L. a 7. jegyzetet. [15] Ivanov idézi: A. Meje: Vvegyenyije v szravnyitelnuju grammatyiku indojevropejszkih jazikov. Jurjev, 1914. 165. Vö. Temesi Mihály: Szótan. II. Budapest, 1957. (Kézirat): „Eredetüket tekintve, elszigetelődött, a mondatból önállósult határozók... A határozószók eredetileg mind rangos vagy névutós szavak voltak, ma azonban már sokszor a szó tövét vagy a ragot nem érezzük bennük tisztán, sőt néha tövük és ragjuk is teljesen elhomályosodott, s a mai nyelvtudat alig tudja elkülöníteni a tövet és a ragot." (142. o.) [16] Uo. Temesi a határozószók három fajtáját különbözteti meg: 1. A valóságos hat. szó, 2. A határozói igenév, 3. Az igekötő. [17] K. E. Majtyinszkaja im. I., 125. [18] Balassa József: A magyar nyelv könyve. Budapest, 1943. 360. [19] Klemm Antal: Magyar történelmi mondattan. Budapest, 1928. 514